♤Maradj Velem♤ /LITTLE MIX & LOKI FF/✔

10.

Csöndesen lépkedett lábaival fel-alá a szobában. Topánkája nyomott hagyott a szőnyegben, de hidegen hagyta. Most szitkozódott, ilyenkor semmi sem zavarhatta. Szúrós szemmel nézett az ágyon ülő lényre.

- Hogy mered megkockáztatni, hogy itt találkozzunk? Hogy?

- Szerelmem, csillapodj! Jó hírekkel tudok szolgálni.

- Remélem is! Azok után, hogy Loki túlélte a bizalmam feléd egy icipicit csökkent, Surtur. Sicc! Le az ágyról, még a végén kiégeted. -legyezett a kezével- Szóval mi az a jó hír?

- Komolyan tudni akarod? -kérdezte az óriás immár állva.

- Ne idegesíts! Mondjad már!

- Tudjuk, hogy ki Fraithly reinkarnációja.

<<>>

Aida már zavarában a palotát is elhagyta. Azt sem tudta hová megy csak minél elöbb el akart tűnni a világ elől. Addig sétált míg egy erdőszéli tisztáshoz nem ért. A gyönyörű színek, a frissen vágott gyep illata elfelejtetett vele mindent. Virágok tengere hullámzott a szélben, a délutáni nap sugarai fátyolként takárták be megannyi liliom szirmait. Ahogy a lány lassú léptekkel elindult egy árnyékot adó lombhullató felé, száz pillangó táncolta körül. Ujjára rászállt egy sárga szárnyú. Aida nem hessegette el, gyönyörködött benne. A lepke hozzásimult, mint valami macska úgy hízelgett. Aztán mint sötét lepedő, úgy terítették be az eget a közelgő viharról árulkodó felhők. A rovar ilyedten kutatott tulipánok menedéket nyújtó kelyhe után, ám egyet sem talált. Társai mind elfoglalták. Még a nedves, csöpögő eső érkezte előtt elszállt a lány ujjáról és nekivágott a messzeségnek. Aida így egyedül szaladt vissza a palotába. A felhők már bömböltek mikor végre elérte a kaput. Gondolta megnézi a könyvtárat hátha talál valamit Fraithlyről.
A palota könyvtára a déli szárnyban volt, az odavezető út csupa lépcsőből állt.

- Az....biztos, hogy....holnapra...izomlázam....lesz...-suttogta kifáradtan- A jó édes anyját annak aki ezt kitalálta!

Mikor felért, kifújta magát és benyitott az óriási, tölgyfa ajtón. A helységben alig volt fény. Csak néhány rózsablakon szűrődött be a nap sugara, de most az sem az eső miatt.

- Villanykapcsoló persze, hogy nincs! Nade, F betűt kell keresni.

Lassan sétált végig a polcok erdelyében mindent alaposan végignézett, mégsem talált semmit ami Fraithlyhez kapcsolódna. Az órákig tartó keresést megelégelve nekidőlt az egyik polcnak. Meglepődve vette észre, hogy az egyik könyv kijebb van mint a többi. Valami furcsa kísértés arra vezérelte, hogy megfogja. Amint hozzáért a polc félretolódott és a helyén egy elrejtett, kisebb könyvtár látványa tárult Aida szeme elé.

<<>>

Loki ideges volt és nemcsak Unnä miatt. Azon kapta magát, hogy Aida jár a fejében mióta a lány elviharzott. Tudta, hogyha nem fog száz százalékosan az agya segítséget kell kérnie valakitől. Ígyhát nemtörődve azzal, hogy pihennie kéne elindult az edzőterembe. Fandral és Hogun éppen egymással vívtak.

- Lássuk milyen gyors vagy, barátom! -mondta a szőke férfi.

- Vigyázz, Fandral mert még a végén lekaszabol! -nevetett Volstagg miközben az ebédjét tömte kétpofára.

Szörnyű egy társaság, gondolta Loki. Be sem lépett az ajtón, de szemével már bátyját kereste.

- Hello, Loki! -köszönt rá Hogun.

- Na mivan tű...-kezdte Volstagg, de nem tudta befejezni.

- ...Thort keresem! Hol van?

<<>>

Aida a kisebb könyvtár közepén ült egy vastag könyvet bújva ami Fraithlyről szólt. Négyszáz oldalnak a felét elolvasta. Meglepődve látta, hogy a sok tömör szöveg között végre van valami érdekes.
Egy legenda:

Csatamező végein két törzs áll csendben,
Jelre és halálra várva nézik egymást rendben,
Eldördül az ágyú, eldurran a fegyver,
Kezdődik a csata semmi kegyelemmel,
Asgardiak élén Fraithly vala,
Ő az istennő, a támadók angyala,
Átvágtat lovával az ellenség között,
Ám ott terem a gonosz, Fraithly mögött,
Dárda szúrta teste leesik lováról,
A csata is elhalkul a mélységes gyásztól,
Halálos sebet kap a harcos istennő,
Tűzóriások győzelme több mint hihető,
Eljön majd a nap, melyen visszatér majd ő,
Az óriások királyát
legyőző,
Asgard megmentője,
A gyönyörű istennő

- Aha! Szóval Fraithly egy istennő volt akit a tűzóriások öltek meg, mert veszélyt jelentett rájuk. Uramisten! Az óriások tudják, hogy reinkarnálódott. Akkor azért voltak Londonban aznap este, mert......én vagyok Fraithly reinkarnációja!