Maffia : Az Elrejtett Lány Gyermek /befejezett/

az enyém vagy

- Olivia milyen szép lánnyá cseperedtél ...... Lányom!

Teljesen lefagytam nem olyan rég még a repülőn ültem ami reményeim szerint haza mehettem volna. Ehelyett két sáros zsernyák lerángatott a szabadságba vezető útról. S most itt állok egy irodában ahol minden szem engem néz és felmér, ahogy én tettem az előbb. De ez a kijelentés már sok volt a mai napra. Legszívesebben hátráltam volna, de Mr. fogvatartóm keze még mindig a hátam közepén volt, így egy helyben maradtam és nem mozdultam. Aki az apámnak állította magát még közelebb lépet hozzám.

- Jobban hasonlítasz anyádra mint hinnéd. Ugyan az az elszánt tekintett ugyan az a tűz lobog a szemedben. A hajad s a szemed színét leszámítva, szinte tökéletes a hasonlóság, legalább is külsőleg. Már alig várom hogy jobban megismerjelek. Milyen kár hogy kevesebb mint egy évig élvezhetem a társaságodat - már majdnem közbe szóltam de folytatta - mivel hozzá fogsz menni Mr. Liam Delacruz - hoz. S a két család végre egyesülhet a vérbeli szövetség a legerősebb. S ő majd vigyázni fog rád hiszen ő lesz maga a Maffia. - eközben a mellettem álló embere mutatott. Rá néztem, a szája félmosolyra húzódott, a szemében sok olyan dolgot láttam amit inkább nem akarnék. Többek között a szexuális éhséget.
- Na azt már nem! Van beleszólásom a saját életemben. S ezen nem változtat, egy vadidegen ember aki azt állítja magáról hogy az Apám! Nekem semmi közöm sincsen hozzád.- mutattam az előttem állóra majd a szememet a Liamre vetettem, s felé fordultam - S te hozzád sem lesz semmi közöm!- s löktem rajta egyet, de mivel nem számított rá megtántorodott s arrébb lépet pont annyit hogy eltudtam mellette menni. Elkezdtem rohanni a kijárat felé, amint kinyitottam egy alak állt előttem, egy idősebb férfi. Még reagálni sem volt időm, mert Liem keze megragadta a felkarom s magához rántott. A másik kezem a mellkasán landolt.

- Doktor éppen jókor érkezett! Mindenki az irodában van. Csak ön után mi is nemsokára ott leszünk. - A doktor beljebb lépett és az iroda felé vette az irányt.

- Engedj el, de azonnal vagy olyat teszek amit nagyon..- befejezni már nem tudtam mert a másik keze ami szabadon volt a nyakamra vándorolt. S a szemeimben látszott hogy megijedtem tőle. Neki tolt a nyitott ajtónak.

- Én a helyedben nem a szökéssel lennék elfoglalva ha nem azzal hogy elfogadjam azt amin úgysem tudsz változtatni.- a száj már nagyon közel volt az én ajkamhoz, de végül csak a fülembe súgott, úgy mint amikor ide hoztak - Te az enyém vagy cicám nem tudsz előlem elmenekülni.

- Liam! Fiam mit csináltok? S ki ez a hölgy melletted?! Remélem nem valami eszkort lányt hoztál magaddal!! - az anya igen csak elegáns volt, a korra meg se látszódót rajta. De egy kicsit sértet a feltételezése mi szerint én csak egy megvásárolt kifizetett nő vagyok. Abba gondolom bele sem gondolt hogy az akaratom ellenére vagyok itt. De legalább a fia elengedett, amint az anyja megszólalt.Talán van némi reményem.

- Már a feltételezés is sértő asszonyom!!! Nem ismer engem asszonyom, de a fiát látom igen. Úgyhogy én most innen távozom,mert egy percet nem tudok itt maradni , egy olyan emberrel akinek mindegy csak lyuk legyen amit belehet tömni.- éreztem h mind a ketten megdöbbentek, ezt kell kihasználnom.- Majd mondja meg a vendégeinek hogy én végeztem velük és magukkal is. - s már rohantam is le a lépcsőn. Hallottam hogy még az anya megkérdezte ki volt ez a lány de Liam nem válaszolt csak sietett utánam.

Elkapta megint a felkarom és vissza rántott, a lendülettel együtt emeltem a kezem s pofon vágtam, de nem gondoltam bele a következményeibe. Mert erre ő felkapott a vállára, s úgy cipelt mint egy zsákot. A lábaimat az egyik karjával szorosan tartott a hogy ne tudjam rugdosni. Így karral püföltem a hátát s közben követeltem hogy azonnal tegyen le. De ahányszor én ütöttem meg a hátát, ő is annyiszor vert a fenekemre. Vissza cipelt a házba s elhalad az anya mellett csak annyit mondott hogy a dokit küldjék fel az ő szobájába. Ez egyre kevésbé tetszett nekem így egyre erősebbeket ütöttem, de viszonzás nem maradt el.
Mikor felért a szobájába,becsapta az ajtót, letett és ismét a falhoz nyomott. Úgy látszik neki ez a szokása. Az egyik keze a nyakamon a másik meg a testemen vándorol a combon... csípő... mell... a lélegzetem egyre szaporább. Tekintette csábítani próbál megadásra ösztönőz.