REVERIE

23. Végtelen

Percekig próbálkozott különböző eszközökkel, de nem változott egyik után sem semmi. Nem tudta élt e még egyáltalán barátnője, nem tudta Minerva mit tesz éppen vele. A saját szenvedésének képei jelentek meg az elméjében. A fájdalom, amit az elfek kísérletei okoztak, mielőtt Nevra kiszabadította volna. Mielőtt az lett volna, aki most.
Mérhetetlen haraggal vert pengéket a szoborba. Az megremegett de a helyén maradt, míg fegyverei ezután szinte azonnal vissza húzódtak a kezébe. Szétnézett a helyiségben.  Felkiáltott tehetetlen dühében. Erőteljes lépések csattanó hangja lepte be a barlang helyiségét. A bejáratnál a várt férfialakok jelentek meg. Megtorpantak amikor egy sokkal békésebb kép fogadta őket, mint amire számítottak. Leiftan körbenézett, míg Valkyon a nő felé emelte borostyán pillantását.
- Hol vannak? Hol van Nemesis?
- Minerva bűbájában gondolom. - horkantott fel a sidhe feszülten.
- Nincs idő várni, akkor nekünk is be kell jutnunk oda! A katonák ide tartanak, lejárt Nox ideje és se Huang Hua, se Miiko nem tud több időt nyerni.
- Nem mondod? Szerinted mit csináltam eddig?
- Honnan tudhatnám? - vonta össze a szemöldökét Valkyon, majd a nő melletti szoborra emelte a pillantását. Ekkor Hirig felmordulva rúgott abba bele s az előzőleg átvágott felület megadva magát dőlt le a kőre. Kisebb darabok hullottak le róla, de nagyrészt egyben maradt, a varázslat pedig nem szűnt meg.
- Már próbáltam.
- Mikor váltatok szét? - Leiftan közbe avatkozása megakadályozta, hogy a másik kettő tovább folytassa csatározását. Máskor oly sok mindenben egyetértettek és most? Most mindketten egy olyan személyt helyeztek maguk elé, akik idővel fontosabbá vált számukra, mint ők egymásnak. Pedig a barátságuk erős volt valaha. Hirig megroppantotta a nyakát, majd a daemon felé emelte szürke tekintetét.
- Ahogy beléptünk a helyiségbe.
- Akkor Minerva bűbája csupán területi, vagyis bármennyire is erős, helyhez van kötve és valahol itt kell lennie a csomópontnak.
Leiftan jelentőségteljesen emelte zöld szemét a nőre, aki döbbenten meredt rá egy pillanatra. Valóban! Valóban, erre nem gondolt! Valkyon olvasott az arcokról, sok választ azonban nem kapott értetlenségére.
- Beavatnátok engem is?
- A lényeg, hogy Minerva kisebb alternatív dimenziót alakított ki maguknak. Az és a kinti lenyomatok viszont sok energiáját emésztik fel egyszerre, így valószínűleg lent nem erőlteti meg magát egyéb trükkökkel. Hirig a maanát érzékelve megtalálhatja az elváltozást, vagy ha azt nem is, de elszívhatja a helyiségben annyira, hogy a két dimenzió közelebb kerüljön egymáshoz. Nem lesz egyszerű...
- Az nem probléma. - ment a szoborhoz a nő, majd leült törökülésbe s lehunyta a szemét. Koncentrált.
- De egy drow erre nem képes! - Lépett Valkyon volna közelebb, de Leiftan karja megállította ebben. Először a gyűlölt árulóra pillantott, majd Hirig villanó tekintetére, mikor az megszólalt.
- Ez így van. Én viszont nem vagyok drow.
A férfi pedig megértette, hogy nem csak ő rejtett oly sok titkot a múltjával kapcsolatban, hanem Hirig is. Mély sóhajt vett, megrázta a fejét. Nem gondolta volna, hogy ezt fogja tenni mindezek után de....
- És mi addig?
- Figyelünk arra, hogy ne zavarják meg őt. - Vonta el Leiftan a karját s a bejárat felé biccentett.

- Töretlenül figyeltem az elődeidet Nox. A végén azonban egyik sem érte el, ami nekem kellett. Bizonyítsd be, hogy különb vagy. Ha megteszed, elengedem a nővéredet.
A lány elhúzta a száját. Nem tetszett neki a kialakult helyzet. Fogalma sem volt róla, hogy Minerva milyen búbájjal szakította le magukat a többiektől, ám megtette. Noxnak időt kellett nyernie, hogy épségben kijuttassa a nővérét. Illetőlegesen azt, aki maradt belőle.
Kitárta két kezét maga mellé, mialatt koszos, fehér szárnyait a magasba emelte. Döntött és ez lett az ő döntése.
- Mit vársz tőlem?
- Mint mondtam, nekem az Orákulum kell!
Nox még időben ugrott el. A fúria most ott állt harcra készen tőle pár méterre. Minerva cicceget, elfojtotta a nevetését.
- Nemesis, nem vagyunk mi vademberek. Ne öld meg. Még nem.
Csettintett, mire a seeraphyn szeme ismét fehérré vált. Arcának torzulása megszűnt, élénk sötét rózsaszín szemeibe értelem fénye gyúlt. A gyűlölet, amit a félvér felé tanúsított azonban nem múlt el. Nox mindezek ellenére úgy érezte, hogy nagy kő esett le a szívéről. Nem késett el. Nemesis még tud önmaga lenni.
- Te! - szűrte az ajkai közül, a húg pedig megpróbált kommunikálni vele.
- Nemesis, érted jöttem... a többiek is kint vannak. Valkyon, Ezarel és Nevra is!
Nemesis arca elsötétült az első név hallatán. Kezét ökölbe szorította. Nox hallotta, ahogy roppant egyet. Rövid ideg csak farkasszemet néztek egymással. Minerva a szobornak dőlt, karba font kezekkel figyelte a jelenetet, majd felvonta a fejét.
- Játssz vele.
Nemesis pedig abban a pillanatban kibontotta halvány rózsaszín szárnyait s megindult. Nox elkerülte a támadást, éppen csak a két pár szárny egyik vége érintette. A macska-egér játékkal csak még jobban felidegesítette testvérét. Várt rá, majd bocsánatkérés közepette ütötte meg. Nem kívánta jobban bántani, viszont több teret kaphatott volna, ha Nemesis nincs a bűbáj alatt vagy nincs magánál. A harcuk nem volt kiegyensúlyozott. Minerva hirtelen felkapta a fejét, mintha hallott volna valamit, amit a többiek nem. Arcán átfutott egy pillanatra az elégedetlenség. Türelmetlenebbül lökte el magát a szobortól.
- Jól szórakoztam eddig, de sajnos nincs erre időnk.
Mormolt valamit és a tenyeréből vörös kötélszerű mágia jelent meg. Nox elugrott előle, Nemesis pedig az apró figyelem elterelést kihasználva rúgta gyomorszájon. Egy pillanatra nem kapott levegőt, szeme elkerekedett a döbbenettől. Ekkor a kötél rátekeredett mindkét csuklójára s mint egy bilincs rántották le a földre. Felnyögött ahogy Nemesis megállt előtte.
- Ne csináld ezt. - sziszegte a nővére felé, aki csak megrázta a fejét. A szemében a gyűlölet helyét átváltotta a mámoros öröm. Leguggolt mellé. Elvigyorodott.
- Nagyon, nagyon régóta vágyom erre. - suttogta.
- Nem hiszem.  Senki sem így ismert meg.
- Ugyan, mit tudhat rólam egy olyan korcs, mint te? - rivallt a nő ahogyan lenézett az előtte
térdein ülő féltestvérére. - A te bűnöd, hogy apám meghalt! Végig nézted!
- Nem voltál ott Nemesis, hogy a fejemhez vághasd!
A szürkés szemek megkeményedtek a vádra. Többször bocsánatért esdekelt ezelőtt s elviselte, mikor a gyász miatt megvetette, megütötte. Viszont Nox azóta megismerte az apját, s azt, hogy a döntésén nem változtathatott volna.
Nővére válaszként megragadta rövid tincseit az öklébe s sziszegve verte bele fejét a szent hely földjébe. A félvér orrából megeredt a vér, míg halkan nyöszörgött a fájdalom miatt. Össze bilincselt kezét a vérző felülethez emelte. Világos ujjait hamar befestette vére. Nem láthatta Minerva arcán ülő gunyoros vigyort, ahogy azt sem, hogy a mátriárka barna szeme folyamatosan őt vizslatta. Mintha a változás egy apró szikráját kereste volna türelmetlenül minden egyes másodpercben. Lehunyta a szemét, mély levegőt véve élvezte a kifizetődő munkájának mámoros ízét. Még nem kapott meg mindent. Ám csak idő kérdése volt, hogy az Orákulum megmutassa magát. Nagy reményeket fűzött a testvérpárhoz s az érzéseikhez egymás felé. Egy ideig legalábbis a hasznára váltak, utána azonban bármikor eldobhatta őket, kezdve Nemesissel. Ő csak egy eszköz volt, ami lassan bevégezte a dolgát. Mivel mindezzel tisztában volt a félvér is, Minerva egyszerre üthetett két legyet egy csapásra. Tudta, hogy Nox el fog jönni. A bűnbánat annyira erősen élt benne, hogy nem hagyhatta magára a nővérét.. Nyx Amarth tudtán kívül még egyszer a kezére játszott. Ez pedig mulattatta az idős seeraphynt. Nemesis kérdőn tekintett ő rá. Az, miután megállapította, hogy még nem
érték el a céljukat, ismételten ráhagyta bábjára, hogy tegye a dolgát. Az idősebb nővér a
fiatalabb lapockájára tette vékony kezét. Ujjai között szokásos zöldes fény helyett vöröses
árnyalat derengett fel. Vékony, érszál szerű vonalak indultak meg ujjain lefelé. A lapocka
egy-egy pontján megtorpantak s felfénylettek. Mindez csupán a másodperc töredéke alatt futott le, Noxnak mégis sokkal hosszabbnak tűnt. Nővére sötét vigyora nem sok jóval kecsegtetett. Nemesis megrántotta a kezét, húga pedig a testét végig járó irgalmatlan fájdalomtól felsikoltott.
Szemei döbbenten guvadtak ki, többször megvonaglott. Nem talált olyan pozitúrát ahol
elviselhetőbbé vált volna. Mintha minden végtagját és bordáját apró szilánkosra törték volna. Abban a pillanatban a halál gondolata is kecsegtetővé vált. Nemesis szemében a kegyetlen élvezet csillant. Újra rántott egyet veszélyes kezén. A barlang faláról verődtek vissza a tortúra hangjai. Nox szürke szeme kezdett üvegessé válni a megpróbáltatás alatt, a vele szemben lévő nő pedig olyan elégedettséggel figyelte, mintha évszázadok óta nem élvezett volna ennyire valamit. Robbanás törte meg a kínlódó sikolyok dallamát, arra kapták a fejüket. A pillanatnyi szünetben hirtelen minden elcsendesedett, majd némává vált.