2.rész

260 29 38
                                    

Teljesen leblokkolt az agyam, azt sem tudtam hol vagyok. Boris, hogy került ide? Nem tudom milyen érzelmek ülhettek ki az arcomra, talán minden egyszerre. Lehetséges ez egyáltalán?

-Jó estét, szia Potter! Gondoltam benézek ha már New Yorkban vagyok. Megkérdeztem valakit a városban, hogy hol találom, azt a bizonyos Hobart & Blackwell boltot, amiről Potter annyit mesélt nekem a Las Vegasban tartózkodása alatt.-mondta, mindig tudta, hogy vágódjon be embereknél.

-Nos, gyere beljebb, nekem sajnos mennem kell, de Theo itt lesz. Addig maradsz amíg szeretnél. Már nagyon sokat hallottam rólad.-üdvözölte Hobie

-Köszönöm szépen! -mondta mosolyogva

-Nincs mit!-felelte és azzal a lendülettel ki is ment az ajtón, és magunkra hagyott. Én még mindig lefagyva álltam ott.

-Mi van Potter, nem is örülsz?-kérdezte és szét tárta a karjait. Mire én oda rohantam és megöleltem. Boldog voltam, hogy itt van, tényleg! Hogy is ne lettem volna, de azért rosszul esett, hogy nem jött velem. -Gyere Boris keresünk neked ruhát.-húztam magam után.- adtam neki egy bordó pulcsit ami még Weltyé volt. Fekete szakadt farmerjához ragaszkodott. Nagyon köhögött, úgyhogy csináltam neki egy teát. Néhány orosz káromkodás hagyta el a száját.

-Mi a baj?-ennyi idő alatt értettem miket mond akkor is ha oroszul mondta.

-Potter, szerintem lázas vagyok. -felelte

-Tényleg az lehetsz.-fogtam meg a fejét és hasonlítottam össze hőmérsékletét az enyémmel-Itt van gyógyszer, vedd be és utána mész szépen lefeküdni. -jelentettem ki

-Igenis főnök! Haragszol rám, hogy nem akkor jöttem? -kérdezte bűnbánó arckifejezéssel

-Nagyon örülök, hogy már itt vagy, de ezt nem most kéne megbeszélnünk, egyébként nem haragszom csak sokat voltam szomorú, hogy akkor nem jöttél!-hadartam el

Bekísértem a szobába, három takarót ráterítettem, mert a szoba alapból hideg volt. Mármint nekem már nem, de amikor Las Vegasból jöttem vissza én is torokgyulladással és lázzal kezdtem.

Behúztam a függönyt és lefeküdtem mellé, most olyan volt, mint régen. Csak nem rángatóztam és nem kellett megnyugtatni, kevésbé gyötörtek rémálmok amióta vissza jöttem.

Boris mellettem aludt, biztonságban. Nem kellett miatta aggódnom. Már nem tudom pontosan mióta, de régóta, aludhattam amikor azt álmodtam, hogy lebuktam és elvették a festményt, engem javítóintézetbe küldtek, Boris meghalt. Hobie pedig börtönbe ment. Arra keltem, hogy megint rángatódzók. Rémálmok után sohasem tudtam visszaaludni. Ha ez hajnal háromkor történik, akkor pech, nem alszok többet. Még jó, hogy mielőtt elaludtam azon gondolkodtam milyen jó, hogy már nem álmodok rosszat annyiszor. Nem is én lennék.

-Shh Potter csak álom!-próbált nyugtatni Boris és átölelt. Egy pillanatra meglepődtem, hiszen elszoktam a közelségétől, majd a vállára hajtottam a fejem és beszívtam az illatát. Lassan elkezdett lelassulni, a szapora szívverésem, próbáltam mélyeket lélegezni, és nem hagyni, hogy eluralkodjon rajtam a pánik. Elszámoltam magamban százig. Valahogy kivételesen sikerült visszaaludnom.

Délután öt körül keltem fel, Boris már ébren volt és Popcsikkal játszott. Próbálta neki megtanítani, hogy üljön le. Hát butuska szegény, nekem nem is csinálta, de Borisnak igen.

-Nagyon örül neked!-mondtam a kutyára nézve

-Tudom, nagyon szeret.-ült le a földre és a kutyát az ölébe rakta, aki laposakat pislogott hiába aludt végig köztünk. Boris pedig olyan gyengéden kezdte el simogatni, a már alvó kutyát, hogy az meg sem rezzent, még mindig nem értem, hogy hogy csinálja.

-Nem tudsz valami szép helyet, mondjuk egy játszóteret?

-A parkban körülbelül fél óráta van egy. -mondtam-De nem vagy már rosszul?-kérdeztem aggódva

-Kutya bajom!-válaszolta.

-Akkor mehetünk. -mondtam mosolyogva

-Ez a tömegközlekedés nem az én világom.-szörnyűlködött, és kivette Popcsikot a kabátjából ugyanis még mindig félt az emberektől emiatt Boris megsajnálta és odatette. Hintáztunk, közben Popper a hinta mellett játszott, a kis labdájával ami még Cosmoé volt. Cosmo Pippáéknál van, valahogy meggyőzte az ottaniakat, hogy magával vihesse a bentlakásos iskolájába, ami egy farmon van. Andy sokat mesélt róla, nem éppen jókat.
Borisra pillantottam és elgondolkodtam azon vajon a barátnője is vele jött e. Valahogy felbátorodtam és megkérdeztem.

-Mi van Kotkuval?

-Nem tudom, csak úgy ott hagytam. -válaszolta majd megbinta a vállát

-De nem vagy belé szerelmes? -kérdeztem

-Nem tom. -mondta

-A-a-a,a-a-a Byly sobie kotki dwa.
A-a-a, kotki dwa-kezde el énekelni

-Angolul!- rúgtam bele

-Figyelj megtanítalak. A-a-a, a-a-a..-folytatta

-Azt mond mit jelent. -szóltam nevetve

-Jó-mondta. -volt egyszer egy kiscica, mind kettő szürkésbarna(...)-énekelte már angolul.

Miután befejezte az éneklést elcsendesedtünk. Figyeltem ahogy Boris beleszívott a cigarettájába majd kifújta a füstöt.

-Hiányoztál nekem Potter. Nagyon! -jelentette ki a semmiből

-Te is nekem Boris!-mondtam

Majd nem sokkal később egymást lökdösve sétáltunk haza. Egész úton beszélgettünk, mindenről ami eszünkbe jutott. Nem nevettem ennyit már nagyon régóta.

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)Where stories live. Discover now