17.rész

103 18 9
                                    

Hónap, hónap után és semmi sem történik. Minden egysíkú. Azt hiszik a rendkívül "intelligens" osztálytársaink, hogy ugyanolyan hülyék vagyunk mint ők. Elegem van abból, hogy bujdosva kell a könyvtárig elmenni. De hát sajnos ezt fogjuk csinálni. Ebédnél Lesley és Xavier oda ültek hozzánk. Ők is menők Xavier futballista, Lesley pompom lány. Ők a suli tökéletes ikrei akik úgy gonoszkodnak mindenkivel ahogy akarnak és senki sem szólja meg öket érte. Lesleynek hosszú egyenes, Xaviernek göndör fekete haja van. Ez az egy dolog különbözik rajtuk. Mindig pirosban járkálnak, röviden ennyit lehet tudni róluk.
-Mizu?-ült az asztalra Xavier.
-Semmi-mondta Boris.
-Na térjünk a tárgyra. Két hét múlva alagsori buli. Hozzatok annyi drogot amennyit tudtok. -vázolta Lesley
-Szerintem eleget buliztunk.-tettem hozzá
-Igaza van Potternek.-helyeselt Boris
-Úgy is meggyőzünk titeket. Sok anyagot ismétlem, sok anyagot hozzatok!-mondta Xavier és otthagytak minket.

-Potter,szerinted elmenjünk?
-Ne.
-Szerintem sem.Baromi rossz előérzetem van.
-Olyan ez az egész mint egy vihar előtti csend.
-Olyan, félek. De eddig mindent kibírtunk.
-Ezt is kifogjuk, hidd el de,hogy a testvéreddel mi lesz azt nem tudom.
-Az a baj, hogy én sem. Tehetetlenek vagyunk.
-Kitalálunk valamit már csak idő kérdése. Hazafelé beültünk egy kávézóba utána pedig Hobienak segítettünk. Vacsoránál Hobie az újságból olvasott a műtárgy rablásról. És erről eszembe jutott, hogy az Aranypinty nincs velem. Hatalmas üresség fogott el. Vajon ezt betöltheti valami, vagy örökké emészteni fog? Valahogy meg kell találnom. Kötődöm hozzá egyszerűen kötődöm. Nem bírom tovább. Levittem Popcsikot sétálni, egyedül. Megkértem Borist, hogy most ne jöjjön. Egyedül kell lennem. Vajon megint elfog a depresszió?Remélem, hogy nem. Egy órán át vakon bolyongtam a városban Popperrel az oldalamon. Aztán hazamentem, hogy ne aggódjanak miattam. Egész éjjel nem tudtunk aludni Borissal. Úgyhogy kiültünk nézni az alvó várost, utána a  felkelőt. Imádom figyelni ahogy minden előröl kezdődik. Újabb nap ahogy mindig. De sosem tudhatjuk hányszor láthatjuk még ezt. És ha egyszer nem kel fel a nap,ha meghalunk vajon mi vár ott minket?

Sziasztok! Remélem tetszett köszönöm, hogy elolvastad.

Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)Onde histórias criam vida. Descubra agora