3.rész

213 27 3
                                    

Másnap reggel Hobie keltett fel minket, a kezembe nyomott egy listát amin a vásárolnivalók szerepeltek. Este Hobie egyik barátja nálunk fog vacsorázni. Én már eleget járkáltam vele dísz vacsorákra, szóval megmutatom Borisnak addig a várost. Valószínűleg egy bárba megyünk majd.

A boltban beszereztzük a tejet, sajtot és a kenyeret. Amikor éppen a kasszánál vártunk a sorunkra, megláttam Mrs. Barbourt, és nem sokkal később ő is észrevett.
-Theodore Decker, micsoda meglepetés! Tudod a minap, mikor nem köszöntem neked, nagyon sok minden történt és nem volt időm megállni, de észrevettelek ám! Nagyon sajnálom!

-Jó napot, Mrs. Barbour!-köszöntem, a nevét kihangsúlyozva, hogy Boris is tudja kiről van szó. A szemem sarkából rápillantottam és konstatáltam, hogy sikeresen a tudtára adtam, a titokzatosnak tűnő nő kilétét, aki szokás szerint kifogástalanul nézett ki. Habár azért meglátszott rajta az idő múlása, de tíz évet simán letagadhatott volna. Ekkor láttam meg Andyt aki egy üveg tejjel közeledett édesanyja felé.

-Szia Andy! -üdvözöltem az egykori legjobb barátomat

-Szia, Theo!-köszönt ő is

-Gyere majd át valamikor, szeretettel várunk!-ajánlotta fel  Andy

-Köszönöm, a meghívást!-mondtam és megránottam Boris karját, hogy jelezzem, hogy kövessen, majd elindultam a másik kassza felé

-Theo, nem  büntethetsz örökké.-szólt utánam

A mai napig nem értem, hogy miért nem fordultam vissza, és öleltem meg, mert mégis csak ők voltak a legközelebbi dolog amint családnak tudtam nevezni, közvetlenül anyám halála után. De így volt a legjobb, nekem már Hobie, Pippa és Boris meg persze Popper a családom.

-Szóval ez volt az a nő, akinél laktál.

-Igen, de ne beszéljünk róla, rendben?

-Persze és a fiú meg az a Andrea?

-Az, de Andy-nek hívják, az Andrea lány név!-löktem meg egy mosoly kíséretében

-Jó, de vannak azok az elmebeteg szülők akik Almának meg Körtének nevezik a gyerekeiket.-lökött vissza

-Jól van, de akkor is Andynek hívják.

-Miért? -kérdezte

-Honnan tudjam?
-Csak szívatlak!-kuncogott

Az egész nap unalmasan telt, nem csináltunk semmit. Most indultunk el a közeli bárba, ahová engem is beengednek hála istennek. Rajtam sima fehér ing volt, fekete farmerral. Borison fekete ing amit a könyökénél kivágott, és egy szakadt farmer. Természetesen az ébenfekete bakancsa sem maradhatott el.
-Potter, ezt most az egészségünkre, jó kis vodka-mondta "enyhén" beállva.-de most megyek táncolni,  nézz oda az a csaj nagyon néz téged, menj oda hozzá!-veregette meg a hátamat.

Ő valami lánnyal billegett, össze vissza a tánctéren. Ezt látva eldöntöttem, hogy kell még nekem abból a vodkából amit az előbb ittunk. Egy üveggel kiültem a bárkertbe, ahol már beállt fiatalok feküdtek a földön saját hányásukban, nem mintha Borisszal nem csináltunk volna ilyeneket anno. Nem ítelem el őket. Mindenki úgy bassza el az életét, ahogy csak kedve tartja. Nekem is megvannak a módszereim. Most is körülbelül hasonló dolgokat csinálunk. De nem folytathatjuk ezt örökre, nem járhatunk beállva, és berúgva bárokba az életünk végéig. Hosszú lesz ez az este, megint mindent túlgondolok! Vagy talán túl keveset agyalok. Lehet ezt is túlgondolom!

-Potter, hát megvagy.-jött oda hozzám valamivel józanabban.

-Aha.

-Kel fel a nap nézd a tó felett.-mutatott oda

-Nincs is ott tó.- mondtam, bár abban igaza volt, hogy az előbújó nap gyönyörű volt

-Baszki nem látod?- mutatott a "tóra"

-Nincs ott semmi.-nevettem mire ő is kuncogni kezdett

-Gyere táncoljunk egyet, Potter!

-Boris mindjárt reggel van.

-Baszok rá! Gyere már!-rángatott bele a táncolásba

-Remek.-sóhajtottam

Még körülbelül fél órát táncoltunk aztán kint az utcán leültünk egy padra, rendbe szedni magunkat, hogy Hobienak ne kelljen így látnia minket. Kiadtam a gyomrom tartalmát, a mellettünk lévő kukába.

-Gyere Potter!

-Menjünk.-indultam, de Boris a másik irányba ment

-Boris, rossz irányba mész.-szóltam neki

-Nem arra, na mindegy-legyintett

A hazafelé út csendben telt, de legalább nem kínosan.

-Szervusz Hobie! -köszöntünk, viszonylag normálisan.

-Sziasztok! Legközelebb azért érjetek haza időben. Ne kelljen aggódnom értetek! Tudom, hogy tudtok vigyázni magatokra, de egy sms-t azért küldhettetek volna.

-Nagyon sajnáljuk!-mondta Boris

-Sipirc az ágyba, pihenjétek ki magatokat, szép álmokat!

-Tök normális volt.-mondta Boris

-Nagyon jó ember.-válaszoltam

-Rég láttam ilyen megértő felnőttet.-mondta álmosan Boris.

-Hobienál önzetlenebb és gondoskodóbb embert még sosem láttam! -válaszoltam és tiszta szívből reméltem, hogy Boris itt marad és lesz esélye megtapasztalni azt a szeretetet amit Hobie nyújt, és azt az önzetlenséget amit bármelyik embertársa felé képes nyújtani. Boris megérdemli, hogy szeressék. Jobban, mint bárki. Neki való a boldogság és a szeretet is, ebben biztos vagyok.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész . Amit a sztori fölé raktam videót, látnotok kell, teljesen karácsonyi hangulatban vagyok végre tőle, egyszerűen gyönyörű
vagy itt a link ha a wp nem engedné
https://youtu.be/RHXD6D95W1M

Szél, Homok és Csillagok (Javítás Alatt)Where stories live. Discover now