A szívtelen fiú

6. rész

- Tehát Margaret abszolút a mi oldalunkon áll, ő volt az, aki már kétszer is segített neked – magyarázza Raff este, mikor Chesternek zongoraórája van, nekem pedig ebből fakadóan nyugtom.

- A fiatal, szőke – bólintok felidézve magamban a szóban forgó személy arcát.

- Igen, Margie amolyan szobalány féle, Cutlandék szavaival élve: cseléd. Felszolgál, takarít, ajtót nyit, ilyenek. – Raff nem tűnik sem szomorúnak, sem csalódottnak, nem sajnálkozik és nem szörnyülködik az itteni viszonyok miatt. A jelek szerint ők egyszerűen beletanultak és képesek elviselni és együttélni azzal, ami itt folyik. Valószínűleg azért, mert összetartanak és segítik egymás ittlétét.

Ismerem ezt az érzést, mert nekem is megvannak a magam támogatói, akik fényt hoznak borús napjaimba. Whitney a mai műszakom után nem csak nekem adta az összes megmaradt pékárut, hanem az ehavi fizetésemet is előre átutalta, hiába ellenkeztem. Nem szerettem volna olyan helyzetbe sodorni, ami nem előnyös számára, de azt mondta, neki bőven belefér, nekem pedig szükségem van a pénzre, hogy pótolni tudjam az elégett dolgainkat.

Így hát munka után vettem néhány szükséges, használt ruhát Felicity-nek és magamnak, beszereztem a tanulmányainkhoz szükséges füzeteket meg egyebek íróeszközöket (a tankönyveket a Cutland család meg a suli nagy kegyesen újra előállította nekünk). Vettem használt, de jó töltőket, fürdőszobai kellékeket (fésűt, fogkefét, szappant) és ehhez hasonló, elengedhetetlen és fontos dolgokat. Szerencsére megvannak a bevált helyeim, ahol olcsón és könnyedén hozzájuthatok azokhoz a dolgokhoz, amikre szükségem van. Ráadásul az is sokat számít, hogy a Cutland alagsor egy berendezett lakóhelyként funkcionálhatott régebben, így sok dolog van ott, ami hasznossá vált számunkra. Reggel ugyan elaludtam, de készülödés közben villámgyorsan felmértem, hogy edényeket, evőeszközöket, törülközőket, ágyneműket és efféléket tartalmazott a vadonatúj otthonunk. Bár utálom, hogy ott kell laknom, a tudat boldoggá tesz, hogy Felicity-nek sokkal jobb körülmények között nyílik alkalma élni. És persze anyának is és nem utolsó sorban nekem is.

A vásárlókörutamról visszaérve találkoztam össze a kertben levegőző Raff-fal, aki felajánlotta, hogy mivel épp szüneten van, szívesen beavat az itteni dolgokba. Hálás voltam neki ezért, mert nagy szükségem van rá, hogy megismerjem az itteni viszonyokat, hogy képes legyek kiigazodni a jövőben.

- Értem.

- A többi szobalánnyal viszont vigyáznék a helyedben. Rajonganak a „fiatalúrért", Cutland pártiak és pletykások – foglalja össze röviden Raff.

- Észben tartom.

- A fő séf, Oliver szerencsére jó ember, a Cutland család tagjai szinte sose teszik be a lábukat a konyhába, így ott a magunk urai lehetünk. Bizonyos kereteken belül, persze – teszi hozzá arra célozva, hogy meg van szabva mit, hogyan és milyen feltételek között készíthetnek el.

- Világos – bólintok.

- A mosogató és a konyhát takarító srác, Rhys jó arc, fiatal és kicsit ügyetlen, de még mindig itt van, szóval valamit mégiscsak jól csinál. Vagy csak arról van szó, hogy a fejesek nem látják őt soha – kacsint rám pajkosan Raff.

- Elképzelhető – értek egyet, miközben belépünk a konyhába.

- Damian és Rob viszont áruló szemetek, rájuk mindig figyelj oda – bök Raff alig észrevehetően a helyiség másik végében csevegő két srác felé. – Nekik csak az számít, hogy a család kegyeiben maradhassanak és semmi más.

- Ő lenne Rhys? – pillantok az épp felénk tartó, edényekkel egyensúlyozó fiatal fiúra.

- Igen – kuncog Raff és sietve átveszi a lábosok felét a sráctól. – Hadd segítsek!