12. Rész

751 57 1
                                    

-Olyan jó, hogy itt vagy!- mondtam és szorosan átöleltem, hogy véletlen se tudjon szabadulni.
Mikor felnéztem rá, zavartan mosolygott, hatalmas őz füleit hátra csapta. Nagyon aranyos volt. Legszívesebben megsimogattam volna őket, de féltem, hogy rosszul reagálna rá, így inkább rákérdeztem.
-Alastor… megsimogathatom a cuki füleid?
-Öhm… nem igazán vagyok oda az ötletért…- mondta kipirulva.
-Bocsánat, biztos nagyon érzékenyek…
-Eléggé… azt hiszem, de… ah, legyen- mondta, majd leült a földre, hogy felérjem.
-Úr isten, de puhák!- kiabáltam boldogan, a füleit simogatva.
-Ezt figyeld!
-Te jó ég! Megmozdult!- kiáltottam, mikor integetni kezdett velük.
-Na, jó, de most már elég- mondta nevetve és az ölébe rántott.
Szó nélkül hanyatt ültetett magának, csettintett egyet, a kezében fésű volt és hajgumik. Nem ellenkeztem, hagytam had alkosson.
Párszor még csettintett, de nem láttam mit csinál. Akaratlanul is végig mosolyogtam. Most is megsimította az arcom, mikor végzett és a kezembe adott egy tükröt. Egy fonatot csinált a jobb fülemtől és a közepén hozzá kötötte egy szabad tincshez. A fonatba kis, fehér virágokat tűzött, gyönyörű volt.
-Köszönöm, ez gyönyörű!- néztem fel rá, széles mosollyal.
-Nincs mit kedvesem, gyönyörű vagy- mondta, kedvesen mosolyogva.
-Köszönöm…- mondtam zavartan.
Alastor mosolyogva egy kósza tincset az arcomból a fülem mögé tűrt, megsimítva újra az arcom. Furcsa volt, mert sose ért így, ilyen kedvesen hozzám senki.
-Miért viselkedsz így?- kérdeztem a vörösen izzó szemeibe nézve.
-Tudod kislány, én alapból, azért jöttem, mert reménykedtem, hogy az ujjaim köré tudlak csavarni, ami mellesleg sikerült is, de reméltem, hogy van egy erőd, amivel hatalmat adhatsz nekem. De az a helyzet, hogy idő közben megkedveltelek és tényleg meg akarlak védeni, bármennyire is csak tegnap óta ismerlek. Szeretnék olyan érzéseket megismertetni veled, amiket a korábbi életed során nagyon keveset, vagy semennyire nem tapasztalhattál meg. Persze ne értsd félre, kedvellek, de egyáltalán nem szerelmileg. Én… nem bírom, ha hozzám érnek, így nem igazán érzek senki iránt komolyabban- mondta a démon, zavarta, elfordulva.
-Aszexuális vagy? Hogy jöttél rá? Milyen az?- néztem rá, mint egy értetlen 8 éves, amit most világosítanak fel mindenről.
-Öhm… kedvesem, azt hiszem inkább indulnunk kéne lassan- mondta kicsit sürgetve.
-Jó, akkor, majd útközben- vontam meg a vállam és elmentem felöltözni, magára hagyva a zavartságtól kipirult démont.
Felöltöztem, megettem a reggelit, amit Alastor készített, majd elmentem fogat mosni. Percek alatt elkészültem és készen álltam az indulásra. Alastor, kicsit kéretve, de elindult felém, elmosolyodott és feltartotta a karját, hogy előre engedjen, majd bezárta az ajtót.
-Most már elmondod?- kérdeztem széles vigyorral.
-Ha muszáj… Nos, az úgy történt……………..

Ennyi lett volan ez a rész, remélem tetszett :3 Holnap valószínűleg nem fogok tudni új részt kirakni, mert 12 órán keresztül kórussal leszek egy nagyszabású rendezvényen szóval ja XD Ne öljetek meg.... még Q3Q
Találkozzunk a következő részben ;)

A lelkek hídja / Hazbin Hotel FanfictionWhere stories live. Discover now