A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

55. Rész

Mikor felébredtem még csak hajnalodott. Alastor még mindig átölelt. Kicsit fészkelődtem, majd végül sikerült szembe fordulnom vele, amire kinyitotta a vörösen izzó szemeit és kérdően nézett rám.

- Bocsánat… nem akartalak felébreszteni én csak…- próbáltam magyarázkodni, de ő csak elmosolyodott és megpuszilta a homlokom.

- Bocsánat, ha túl gyorsnak találnál kedvesem, de ha hiszed, ha nem, mi már együtt vagyunk egy ideje- mondta nevetve a zavartságomon.

- Mi-micsoda?- néztem rá vörösen, teljesen összezavarodva.

- Sajnálom kedvesem, nem figyeltem rád eléggé, ha veled vagyok, nem történik meg ez az egész…- sütötte le a szemét.

- Pontosan mi történt velem Al?- simítottam meg az arcát, amire kicsit megugrott.

- Elküldtelek fürdeni és te haragudtál rám. Nem figyeltél, megcsúsztál, beverhetted a fejed, vagy elájulhattál a kádban, mikor megtaláltalak a víz alatt voltál, még épp időben értem oda… vagyis… inkább még vissza tudtam hozni egy részed, de… mintha az a részed, ami eddig ismert elveszett volna.

- Nem tudom, mit mondhatnék… köszönöm, hogy velem vagy. Aludj még nyugodtan amúgy.

- Inkább körbe mutatom a házat, ha nem tudsz aludni kedvesem- mondta és kikelt az ágyból.

- Al…

- Hm?

- Az… az egy… hogy kérdezzem… az ott egy őz farok rajtad?- néztem rá kerek szemekkel, amitől egyből felpattant és zavartan megfordult.

- Igen kedves, de kérlek ne szólj róla senkinek, ez… elég kínos… a füleimmel se vagyok kibékülve, de ezt tartom a legnagyobb titokban és…- nem hagytam, hogy végig mondja, mögé mentem és a pamacsot bambultam.

Zavartan mosolygott, próbált nem hátat fordítani nekem, mikor viszont elég közel voltunk az ágyhoz felálltam rá és boldogan a nyakába ugrottam, ezzel elérve a füleit. Teljesen megborzongott amint hozzá értem, de végül csak zavartan nevetett. Biztosan tartott, homlokon puszilt és kisétált velem a szobából. Akár egy hercegnőt vitt körben az egész épületen.

- Kedvesem, olyan vagy akár egy kisgyerek. Imádlak, de úgy érzem nem ez a tökéletes reakció a helyzetedben. Kicsit aggódok érted- mondta leültetve a kanapéra.

- Furcsán is érzem magam. Próbálok bele látni a fejedbe. Tudod Al… elég egyértelmű, hogy hazudsz nekem pár dologról, de nem tudom valójában mi történt. Elég idegesítő. Szeretnék tudni rólad mindent- mondtam bele dőlve az ölébe.

- Nos… a nevem Alastor, 1933-ban haltam meg, rádióbemondó voltam, gyilkos, kísérleteztem a voodoo mágiával, ami később itt a hasznomra vált. Az egyik legrettegettebb démon vagyok itt és megtaláltalak téged a Földön. Beléd szerettem és szeretnélek magam mellett tudni biztonságban. Bármit kérdezel választ kapsz, nem hagyom, hogy újra bajod essen- mondta mosolyogva.

- A hegek a testeden és… kicsit távolságtartó is vagy velem. Tudni akarom mi történt veled. Titkolsz valamit és zavar, hogy nem emlékszek semmire, amit eddig tudtam rólad és gondolom mást is tudtam. Kiborít… nézd… most csak te és én vagyunk, látom, ha hazudsz, látom, ha titkolózol, hiába tudom úgy, hogy nem ismerlek- mondtam a szemeibe nézve.

- Okos kislány… legyen hát…

Mára ennyi, remélem tetszett :3 néha kell ilyen kis furi rész is :3
Mindenkit várunk discordra: FrozenSoul666#1212
Találkozzunk a következő részben ;)