A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

59. Rész

Alastor a karjaiban tartott és dúdolva felvitt a hálószobába. Lerakott az ágyra, de nem akartam elengedni. Kicsit nevetett, majd leült mellém, hagyva, hogy az ölébe dőljek. Nem akartam őt elveszíteni, hiába tette mind azt, amit tett, egyszerűen vele akartam lenni. Ő is át segített a múltamon, én is ezt szeretném tenni vele.

- Kedvesem, csak szeretnék neked ajándékozni valamit. De nem megy, ha nem engedsz el, csillagom- mondta a fejemet simogatva.

- Ígérd meg, hogy soha többet nem hazudsz nekem…- súgtam a fülébe.

- Nagyon sajnálom kedvesem… minden összejött és nem tudtam máshogyan kézben tartani a dolgokat…

- Alastor… csak ígérd meg- szakítottam félbe a szemeibe nézve.

- Meg ígérem és ígérem, mindent el fogok mondani.

- Visszamegyünk a hotelbe?- kérdeztem szomorúan visszagondolva az utolsó ott töltött percekre.

- Sajnálom, de még nem kedvesem… túl veszélyes lenne. Cloud széttépne, meg most már mindenki én pedig nem akarok harcolni velük. Viszont téged se foglak elveszíteni, többet nem- ölelt magához.

- Szóval, itt akarsz magad mellett tartani fogságban, ameddig meg nem őszülök. Remek ötlet Mr. Rádió démon- mondtam karba tett kézzel.

- Kedvesem ne produkálj, te is tudod, hogy mi lesz a vége… nem akarlak elveszíteni Desty… szavakkal ki se tudom mondani mennyire fontos vagy nekem- mondta és óvatosan megpuszilta a homlokom.

Elvigyorodott, majd lerakott az öléből az ágyra. Az egyik szekrény felé vette az irányt, majd kiemelt egy nagyon édes plüss nyulat. A bundája lila volt, az arcán csak a szemei helyén díszelgett két X. A fülei hosszan lelógtak, viselt egy cuki kis holdas nyakláncot is. A démon mosolyogva adta át a plüsst én pedig örömömben, a plüssel a fél kezemmel a nyakába ugrottam és a szabad karommal átöleltem.

- Nagyon szépen köszönöm! Olyan puha, mint a füleid- nevettem.

- Az megeshet… örülök, hogy tetszik. Ha esetleg nem lennék melletted, ez a kis cuki szőrgolyó mindig melletted lesz és magadhoz ölelheted- simogatta a fejem.

- Vanília…- súgtam halkan, mikor a plüssbe nyomtam az arcom.

- Tessék, kedvesem?- nézett rám picit zavarban.

- Vanília illata van… akár csak neked- mosolyogtam rá.

A démon kedvesen elmosolyodott és megfogta a kezem. Levezetett a hallba, majd egy régi grammofon-t kapcsolt be. Dúdolta a dallamot, majd egy kedves mosolyt küldve felém lépett.

- Kisasszony, szabad egy táncra?- emelte a kezét felém kicsit meghajolva.

- Persze- mondtam boldogan és megfogtam a kezeit.

Lassú volt a zene, így lassan kezdett vezetni. Óvatos volt, még is határozott. Az igazat megvallva sose tudtam rendesen táncolni, de mellette, mintha már évek óta csináltam volna. Keringőztünk, nagyon élveztem. Mikor gyorsult a zene többször is megforgatott és a magasba is emelt. A végén a karjai közt voltam, a fejem a mellkasához hajtva.

Nagyjából három zenét táncoltunk végig, mikor Edward lépett ki az étkezőből, picit meglepődve rajtunk. Megvárta, ameddig Alastor rá figyel, és leültet a kanapéra.

- Elnézést uram, a vacsora elő állt- mondta Ed, mosolyogva.

- Köszönöm Ed, azonnal megyünk. Nyugodtan menj előre kedves, azonnal megyek én is.

Bólintottam és az étkezőbe futottam. Rengeteg választék volt, én pedig alig vártam, hogy egyek. Elvégre, amióta itt vagyunk alig ettem. Eddy a helyemre kísért, kihúzta nekem a széket, majd megvárta, amíg leülök és betolt az asztalhoz. Alastor is pillanatokon belül megjelent és elfoglalta szokásos helyét. Vacsora közben beszélgettünk, minden féléről, nagyon kellemes volt.

Nos mára ennyi lenne, remélem tetszett :3 nem történhet minden részben valami komolyabb dolog :")
Találkozzunk a következő részben ;)