A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

37. Rész

Cloud mindent elmondott Wingnek, hogy mi történt vele, hogy élte túl az egészet, hogy velem mi történt, hogyan került a pokolba, illetve, hogy köztem és Alastor között milyen kapcsolat van. Hagytuk őket beszélgetni, elvégre már nagyon rég nem látták egymást. Wing ajánlott egy helyet, ahova elmehettünk vacsorázni.

Alastor nem megvárva a véleményem karon fogott és elvitt a helyre. Egy elegáns étterem volt. A lények mind hasonlítottak Wingre, mind gyönyörű galaxis vagy holdkő színekben ragyogtak. Az egyik erkélyen foglaltunk helyet, ahol rá lehetett látni az égre, vagyis az űrre. Ekkor elgondolkodtam.

- Alastor… tudom nem a legjobb pillanat, de… ha mi itt vagyunk az űrben és én elvileg élek, akkor… hogy lehet, hogy nem kell levegő ahhoz, hogy lélegezzek?- kérdeztem összezavarodva.

- Kedvesem nem akarlak sokkolni, de szerintem… sose éltél- mondta kis végül.

- Mi az, hogy nem éltem? Várj… Lucifer…- kezdtem el könnyezni.

- Lucifer adott neked egy testet, hogy esélyt adjon neked kedvesem- mondta és mellém jött.

- Minden, ami az eddigi életemben történt hazugság volt… mi jöhet még?- kérdeztem sírva.

Alastor mosolyra húzta a száját és játékosan megpuszilta a homlokom. Felnéztem rá és a nyakába ugrottam. Felemelt a karjaiban és boldogan megcsókolt.

- Úgy gondolod, hogy ez is egy hazugság kedves?- súgta a fülembe.

- Nem… csak benned bízok. Szeretlek Al- bújtam hozzá.

- Imádom mikor így hívsz babám- mondta elvigyorodva.

- Felvehetem a rendelésüket- lépett hozzánk egy pincér.

Az arcom vérvörös lett, ahogy Al leültetett a helyemre, majd kiválasztott két italt nekünk. Kaptunk étlapot, de semmit nem tudtam micsoda, nem voltam ott a természetfeletti ételek terén. Alastor csak nevetett a tanácstalan arcomon, majd rendelt nekem is valamit. Furcsán nézett ki az étel, mintha szimpla víz lett volna pár gyönggyel tele szórva, de az íze leírhatatlanul finom volt. A Rádió démon csak nézett és nevetett a reakciómon, mikor a számban a gyöngy szétpattant és tészta lett belőle én pedig megijedtem tőle.

Megittuk az italunkat, majd Alastor rám mosolygott és a kezét nyújtotta. Megfogtam a kezét és az étterem táncparkettjére vezetett. A többi pár között keringőztünk, nagyon élveztem. Nem szólt egy szót se, csak titokzatosan mosolygott.

- És most egy kérést teljesítünk. A dalt Alastor a Rádió démon kérte, kedvesének, Destiny-nek címezve. Jó szórakozást a tánchoz- szólalt meg a DJ.

- Al ez…- néztem rá zavartan, vörösen.

- Kérlek, tisztelj meg ezzel a tánccal angyalom- csengett a hangja.

A zene egy pörgős klasszikus volt, a vörös démon még énekelt is hozzá, ahogy sergetett. Mindenki minket nézett, hagytam, hogy vezessen. A végén hátra döntött és széles mosollyal tartott úgy. A lények tapsoltak, majd az összes pár visszaállt és táncoltak velünk. Átöleltem boldogan, majd megragadtam a zakójánál, lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Életem legjobb estélye ez.

Pár óra után már későre járt, visszamentünk a palotába, ahol Cloud és Wing mosolyogva vártak minket. Kaptunk egy szobát Wingtől, egy hatalmas francia ággyal. Alastor kulcsra zárta az ajtót és rám mosolygott.

Kaptam egy fanartot Rostala-tól, nagyon szépen köszönöm, felhasználtam a történethez :3 Bárkitől szívesen várok bármilyen rajzot, képet vagy esetleg saját kis iromány feldolgozást, ha van kérdésen nyugodtan írj, nyitott vagyok mindenre ^^ (esetleges hibákért elnézést)
Találkozzunk a következő részben ;)