A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

62. Rész

Reggel Alastor nem volt mellettem, kicsit elszomorodtam és kimentem a szoba elé. Ahogy lenéztem a nappalira, nem láttam senkit. Csörgéseket hallottam a konyha felől, így épp megindultam volna, hogy megnézzem, mikor Al elkapta a karom magához rántott és megcsókolt. Elmosolyodtam, majd megöleltem.

- Jó reggelt, kisasszony- vigyorgott.

- Hiányoztál- mondtam szorosabban átölelve.

- Elnézést kedvesem, volt egy kis dolgom, de most már itt vagyok veled. Gyere, velem kérlek, ideje kiválasztanod a ruhád, amiben a bálba jössz- mondta és felkapott, hogy visszavigyen.

A szekrény előtt lerakott, majd kikapott vagy 20 ruhadarabot. Mind gyönyörű volt. Elkezdtem válogatni őket, arrébb raktam a sárgákat, a zöldeket, rózsaszíneket és fájó szívvel a lilákat is, majd ránéztem a démonra.

- Te a szokásosba jössz?

- Igen kedvesem, nekünk ez a végjegyünk. Mit tervezel?

- Kiválogattam, amik talán jók lehetnek, de most a kék és a piros között gondolkodok. A kék illene hozzám, de mivel csak… hozzád tartozok… lehet, jobb lenne a piros ma estére- mondtam végül.

- Vedd fel ezt- választott ki egy piros ruhát, csipkés felső résszel, fekete öv és kesztyűkkel.

Elvonultam a fürdőbe, felvettem. Mikor bele néztem a tükörbe, bele szerettem, felvettem hozzá egy fekete magas sarkút is, amit kaptam hozzá. Mikor kiléptem Alastor arcáról lefagyott a mosoly és egy kedves elámulás váltotta fel.

- Elragadó vagy a ruhában kedvesem. Ha engeded…- mondta és csettintett egyet, egy enyhe fuvallatot éreztem, ami meglibbentette a hajam.

- Azta… tökéletes- ámultam el a fekete hajamon, majd átöleltem.

- Még egy apró részlet- mosolygott és egy fekete nyakpántot rakott fel rám.

Ez lesz a szettem az estére. Reggeliztünk, beszélgettünk, Edward kicsit távolságtartó volt Alastorral. A nap gyorsan elrepült, este indulásra készen álltunk. Alastor kivezetett egy elegáns autóhoz, majd kinyitotta az első ajtaját és besegített. Beszállt a vezető helyére, majd beindította a motort. Ed az ajtóból integetett nekünk, majd egy erdőn keresztül vezetett az út.

Alastor egész úton régebbi stílusú zenéket rakott be, amik meglepő módon elnyerték a tetszésem. Beszélgettünk minden féléről, énekelt is nekem, mire elértük a kastélyt. Lucifer kastélyában volt tartva a bál, így már ismerős volt a hely. Rengeteg elegánsan öltözött hölgy és úr járt- kelt az épület körül.

Alastor végül lefékezett és leparkolt a közelben. Kisegített az autóból, majd egymásba karoltunk és besétáltunk. A hely nyüzsgött a démonoktól, számomra nem is volt ismerős alak, míg nem megláttuk a házigazdát, Lucifert. Alastor üdvözölni akarta, én kicsit tartottam az egésztől, így szorosan kapaszkodtam belé, nehogy elhagyjon a tömegben, bár erre esély se volt, hogy sor kerüljön, mivel végig szemmel tartott.

- Áh, no csak, Alastor, barátom, öröm látni, mint mindig. Látom a drága Desty- t is sikerült kimozdítanod otthonról, Charlie azt mondta elég csúnya dolgokat műveltél vele- vigyorgott felénk.

- Drága barátom, félreértés történt. Az én drága Destiny- m teljesen jól van. Köszönjük a meghívást, igazán hangulatos- mondta higgadtan Alastor.

- Kérem, foglaljatok helyet, nemsokára oda megyek és is, csak még van pár elintézni valóm- mutatott pár asztal felé.

- Köszönjük- mondta Al és elvezetett az asztalokhoz.

Ő kért a pincértől egy pohár vörös bort, én viszont csak egy epres koktélt. Kellemes volt a hely, élő zene, elegáns emberek, mindig kíváncsi voltam milyen is lehet egy bál. A tömegből kiszúrtam két női alakot, akik felénk közelítettek. Egy széles vigyorú, fekete szemű, világos hajú, nagy kalapos nő, kíséretében egy kisebb, tömzsibb, elegáns ruhájú, toll fejdíszes nővel.

- Áh Rosie és Mimzy, öröm titeket látni!- üdvözölte őket Alastor.

- Alastor, rég láttunk, hogy mennek a dolgok mostanság kedvesem?- kérdezte a magasabb.

- Minden rendben és pontosan, mint mindig- húzta ki magát Alastor és vigyorát még szélesebbre húzta.

- És ki ez a gyönyörű kis hölgy?- kérdezte izgatottan az alacsonyabb.

- Ő az én kedvesem, Destiny. Nem kell félned édes- simogatta meg a kézfejem.

- Elrabolhatjuk tőled egy percre? Szeretnénk bemutatni pár barátnőnknek, szeretném, ha megismerné a pokol díváit- mondta a magasabb.

- Nem is tudom… Al?- néztem a Rádió démonra.

- Ha szeretnél, nyugodtan menj- mondta egy kedves mosolyt küldve felém.

Nem akartam udvariatlannak tűnni, így elfogadtam az ajánlatot. Karon fogtak és elkezdtek vezetni. Ekkor pillantottam meg a falnál osonni egy árnyat, mintha agancsai lettek volna, valami féle női alaknak tűnt. Egy pillanatra láttam, ahogy kijön a fényre, nem volt olyan elegáns ruhában, mint a többi hölgy, egy zakóban volt, nyakkendővel és egy lovagló nadrágban volt, hozzá passzoló csizmában. Mielőtt jobban szemügyre tudtam volna venni, újra eltűnt az árnyak közt.

A két nő egy ajtó elé vitt, majd betoltak egy kisebb helyiségbe, ami leddel volt megvilágítva. Mikor becsukták az ajtót mögöttünk, szélesen vigyorogva, csak akkor láttam meg kikhez hoztak. Teljesen elhűlt a lelkesedésem és átalakult rettegésbe.

Nya ez is eljött, a rajzot nagyon szépen köszönöm Liberum Alas-nak , zseniális imádon x3
Nos nincs mit mondanom, remélem várjátok a folytatást :3 (vigyázni vele)
Találkozzunk a következő részben ;)