A lelkek hídja / Hazbin Hotel Fanfiction

66. Rész

Alastorral összekulcsoltunk a kezünket, majd bementünk a hotelbe mindannyian. Mindenki kérdően nézett ránk, de nem tudtam megszólalni. Al rám nézett és megszorította a kezem.

- Cloud… sajnálom a félreértést, Desty- vel tisztáztunk mindent. Ő életem szerelme, ezt nehéz volt beismernem saját magamnak is. Ez a kislány segített át engem a múltamon és adott új reményt, viszont nem tudtam őt megóvni. Lucifer átvert és elkapta Desty-t. Ő maga nem ért hozzá, viszont Stolas, Vox és Valantino-nak hagyta, hogy megalázzák és megerőszakolják. Amint tudtam érte mentem, de már késő volt, az egész az én hibám…- mondta lesütve a szemét.

- Ami történt, meg történt, nem tudunk ellene mit tenni. A lényeg, hogy Al és én itt vagyunk, élünk és boldog vagyok mellette. Kérlek, csak adjatok neki még egy esélyt…- mondtam hozzá bújva.

- A tény még mindig ott van, hogy titkolózott előtted és elrabolt tőlem- fakadt ki Cloud.

- Igen megtörtént, de oka volt rá. Az anyám vagy, el kellene fogadnod a döntésem. Ő mentett meg… nélküle nem élnék- mondtam szomorúan.

- Igazad van sajnálom… egyszerűen fájt a lányomat boldogtalannak látnom, láttam mennyire fájt neked az egész és az egy sokk volt, hogy csak úgy elragadott tőlem… mindenhol kerestelek, örülök, hogy itt vagytok… mind a ketten- mondta és átölelt minket.

- Aaamúgy… van valaki, akit meg kellene ismernetek- lépett mellénk Angel.

Egy ismerős, még is számomra még ismeretlen lány lépett elénk. A bőre szürkés volt, a haja barna két világosabb tinccsel, piros zakót és nyakkendőt viselt, krémszínű nadrággal és fekete csizmákkal. Ami nagyon feltűnő volt a két agancs szerű szarva, amelyek feketén díszelegtek az ég felé, illetve a nyugtató, rejtélyes, világoskék szemei. Mosolygott ránk, majd mikor loptam egy pillantást Al felé, láttam, hogy az ő mosolya is elszélesedik.

- Ő itt az egyik barátnőm, Viny- mutatta be Angel Dust.

- Örvendek, Vinum Clutro- nyújtotta a kezét a lány.

- Destiny Winbow- fogtam vele kezet mosolyogva.

- Alastor. Örülök a találkozásnak kedvesem, azt hiszem, köszönettel tartozok- vigyorgott Alastor.

- Ismeritek egymást?- kérdezte Angel.

- Igen, a kisasszony mondta el, hova is vitte az a két hárpia az én drága Destiny-met. Ezúttal remélem, nem tűnik el újra az árnyékok közé, még mielőtt megismerhetnénk- mondta udvariasan Alastor.

- Sajnálom, de az én dolgom is sietős volt. Sajnálom, ami veled történt Desty, próbáltam minél előbb szólni, de túl sokan ismertek a tömegben és nem épp voltam szívesen látott vendég- vonta meg a vállát szórakozottan.

- Ezért voltál nekem ennyire ismerős… téged láttalak az árnyak közt, mikor Rosie és Mimzy elkísértek a szobába. Hálás vagyok, azért, amit tettél, szerencsém volt, hogy ott voltál- mondtam mosolyogva.

Mindenki beszélgetett, Husk is végre a régi formájában volt, kiszolgált mindenkit a bárnál, jó kedv honolt az egész helyen. Viny sokat mesélt magáról, életében bérgyilkos volt, de egy munkatársa elárulta, így végezték őt ki, azóta már azzal a bizonyos személlyel végzett a pokolban. Egy művész lélek is volt egyben, szinte minden ágához értett, a gitározáson a festészeten át a fafaragásig. Néha szarkasztikus volt Angel-el, de nyilván ők ezt poénnak vették. Barátságos, nyitott típus volt, Huskkal eliszogatott, beszélgetett bárkivel.

Wing beszámolt nekem Cloud viselkedéséről az elmúlt napokban, tényleg nagyon ki volt bukva, Alastor jól sejtette. Jó volt újra velük lenni, viszont picit furcsán is viselkedtek. Volt egyfajta nyüzsgés a hátam mögött, ami feltűnt, de nem akartam rákérdezni.

Nya mára ennyi lettem volna,  a rajzot nagyon szépen köszönöm Liberum Alas-nak, imádom x3 Viny a saját karaktere látható rajta :3
Remélem tetszett :3
Találkozzunk a következő részben ;)