Sötét Herceg

11.

 És mind közül a legrosszabb: ha ez a grófné rendezvénye, akkor gondoskodni fog róla, hogy Lady V ott legyen. 

- Ha nagyon esik, inkább ülj be- szólt ki az ablakon Arty, mikor elkezdte hallani, hogy kopog az eső a kocsi tetején. Bruno az ölébe hajtotta a fejét, és nyugodtan szunyókált. Úgy tűnt, hogy a herceg nem hajlandó hozzászólni. Két napja néma volt, mióta megtudta, hogy elutaznak. Ahányszor csak meglátta Artyt megfordult, és elindult a másik irányba. 

Nyilván, ezt a némasági fogadalmat meg kellett szegnie az esti bálon, de addig is rendületlenül tartotta magát. - Akkor is bálozni fogsz, ha lázas leszel, nem érdekel- morogta Arty, de Bill meghallotta és szikrázó szemekkel nézett rá. Meg nem szólalt. - Nézhet így nyugodtan William- nyomta meg a nevét Arty, hadd utálja csak, ha így szólítja. - de nem fogadom el a megfázást kifogásként. Hozza elém a halotti bizonyítványát, na, majd akkor meggondolom- mosolygott rá. 

Bill elfordított fejjel morgott tovább magában. Sokkal jobban tetszett neki a meleg, kicsit sem vizes kocsi, mint lóháton lemenni egészem Berkeley-ig. De inkább tüdőgyulladást kap, minthogy azzal az árulóval egy légtérbe legyen. Meg kellett volna beszélnie ezt az utazást, mégsem tette. Magára vessen, ha idejekorán özvegy lesz. 

- Jaj, Bill, ne duzzogj már, hanem ülj be!- kelt ki magából Arty. Tény, hogy nincsenek túl jó kapcsolatban a férjével, de azért a halálát nem kívánja. - Kérlek- tette hozzá valamivel finomabban, amitől Billnek valami furcsa érzés költözött a mellkasába. A lány félti őt?

Bill nagyot sóhajtott, beletúrt lassan nedvesedő, sötét hajába, majd leugrott a lóról. Nem féltette az állatot. Atlasz, a fekete fríz, tudta a feladatát. - Menj- mondta a férfi az állatnak, majd - Artyt nagyon meglepve ezzel- csókot nyomott a ló orrára, mire az vágtába kezdett és néhány másodperc múlva eltűnt a láthatáron. 

Bill megigazította a gallérját, majd intett a kocsisnak, hogy álljon meg. Nem várta meg, míg valaki kinyitja előtte az ajtót, hanem gyorsan beszállt, és igyekezett olyan távol ülni Brunotól, amennyire azt a szűk kocsi engedte. 

- Hát ez meg mi volt? Nem félsz, hogy nem jön vissza?- kérdezte Arty, miközben Brunot simogatta. 

- Inkább attól félek- bökött az állával a kutya felé, de amint rájött, mit csinált idegesen lehunyta a szemét, és mélyet sóhajtott. 

- Szóval újra beszélünk?- mosolygott rá Arty őszintén. - Örülök. Kínos lett volna csak a bálon beszélgetni- vonta meg a vállát. Billnek szemet szúrt az udvariatlan gesztus. Egy hölgy nem vonogatja a vállát. 

- Attól félek ez elkerülhetetlen, ha nem akarunk lelepleződni- nézett Artyra Bill, de amint  találkozott a tekintetük a herceg rögtön visszakapta a kutyára. 

- Rendben, két kérdés. Az első elég nyilvánvaló: miről beszélsz? Lelepleződni? Ki előtt? A második már inkább rejtély: mi a bajod Brunoval? A légynek sem tudna ártani. Igaz, drágám? Igaz?- gügyögött a kutyának, mire az barátságosan vakkantott, és megnyalta a lány arcát.

Bill csodálkozva nézte őket. Kislány. Ez volt az első gondolat, ami átfutott az agyán. A feleségében még ezek után is, van valami kislányos báj. A második gondolata az volt, hogyha tudná a lány, hogy annak a kutyának hol járt a nyelve, biztos nem hagyná, hogy nyalogassa. 

- Kezdjük az egyszerűbbé, kedvesem. A kutya. Láttam már a te Brunodat vadászat közben, és köszönöm, de inkább távol maradok tőle. 

Persze, hisz Arthurral volt a kutya, szinte mindig, jutott hirtelen Arty eszébe.