Sötét Herceg

12.

Pont ettől félt. 

Artyt elkapták a hölgyek.  Majdhogynem kirángatták Bill kezei közül, hogy kifaggassák, de a lány éretten kezelte a helyzetet. - Hölgyek, ha most faggatnak, miről fogunk este társalogni?- kérdezte, mire a többi lady visszavett, és visszamenetek a hozzátartozóikhoz. 

Bill még mindig az ajtóban álló, fekete ruhás Lady V-t szuggerálta. Merthogy ő volt. 

- Mehetünk, kedvesem?- lépett mellé Arty és ismét belekarolt. - Minden rendben?- vizsgálta Bill arcát, ami határozottan sápadtabbnak tűnt. 

Nem válaszolt, csak még mindig maga elé meredt. Valakire. Eszméletlen szomorúsággal. Arty követte Bill tekintetét és megpillantotta őt. A fekete ruhás hölgyet, akit Bill nézett. Arty tudta ki az. Vivian Whitt. Vagy ahogyan a legtöbben ismerték, Lady V. 

Vivian nem volt arisztokrata, nem volt Lady, mégis mindenki így ismerte. És, hogy miért? A hármasfogat harmadik tagja volt. Arthur, Bill és Lady V. Így voltak ők, az elválaszthatatlanok. Hányszor könyörgött Arty Arthurnak, hogy vegyék be őt is. Vivian ellenezte ezt általában a leghangosabban.  Ahányszor Viviannal találkozott, Bill sosem volt ott, bár ezek a találkák mindig rövidek voltak.

- Csak egy üveg vízért jöttünk- mondta Arthur, mikor Arty és Vivian először találkoztak. Mindketten izzadtak és kócosak voltak. Arty is szeretett volna izzadt és kócos lenni. Nem pedig tökéletes. 

A fiú beszaladt a konyhába, Vivian pedig kettesben maradt az akkor tíz éves Artyval. 

- Bill nincs veletek?- cincogta Arty. Mindig is kíváncsi volt a titokzatos harmadikra. 

- Honnan veszed, hogy nem én vagyok?- kérdezett vissza Vivian. 

- Te Vivian Whitt vagy. A bátyám mesélt már rólad.

- És miért érdekel ennyire Bill?

A kicsi Arty vállat vont. - Nem tudom. Ő Arthur legjobb barátja és sosincs itt. 

- Bill kint vár ránk- mondta olyan lekezelően, hogy Artynak ökölbe szorult a keze. - Nincs láb alatt- célzott ezzel Artyra.

Ha Arty olyan lett volna akkor, mint most, hét évvel később, valószínűleg annyiban hagyja a témát. 

- Te, te! Nem mehetek én is veletek?- mosolygott Vivianra, aki hátrahőkölt a közvetlenségtől. - Akkor ketten lennénk lányok.

Vivian hallotta, hogy Arthur közeledik. Lehajolt a kislányhoz és komolyan a szemébe nézett. 
- Csak egy lánynak van hely. És a nevem Lady V. 

 Ezt a nevet a fiúk adták neki. Mivel az egyikük a grófi cím várományosa volt, a másik meg már nagyon fiatalon Warwick hercege, ezért hogy a lány ne lógjon ki, mindenkinek Lady V-ként mutatták be. 

- Ott van Vivian- bökött állával Arty a lány felé. Nem kedvelte őt. És nem csak azért, mert olyan akart lenni mint ő. Sokkal alacsonyabb, kevésbé teltebb, sötét és titokzatos. Valaki, aki sokkal jobban illik Billhez. Hanem mert Bill úgy nézett rá, ahogyan rá sosem fog. 

- Látom- bólintott, majd elindult a házigazdák felé.  

- Látom, hogy látod. Most pedig kérlek, ne hozz kínba azzal, hogy rá pislogsz úgy, mintha maga a Megváltó lenne.

Bill elszakította tekintetét a fekete hajú volt kedvesétől és csodálkozva Artyra nézett. 
- Féltékeny vagy?- kérdezte, miközben egyre közelebb értek Berkeleyékhez. 

- Mindig az vagyok rá- vallott színt halkan Arty, majd óvatosan az ajkához kapott, mintha valami államtitkot kotyogott volna ki. 

Bill meglepetten nézett a feleségére. Mindig? - Kérlek ilyen meglepetten se nézz rám. Úgy lesik a mozdulatainkat, mint keselyűk a haldokló vadat- kérte halkan, majd Lord és Lady Berkleyhez léptek. És Vivianhez, mivel még mindig a lady mögött állt.