Sötét Herceg

21.

Bill úgy érezte, hogy kihúzzák a talajt a lába alól.  

Arty a hatalmas ágyon feküdt és a freskót nézte a plafonon. A művész hatalmas, rózsaszín felhőket pingált a mennyezetre, mintha maga a bárányfelhős alkonyat alatt pihenne a megszálló vendég, sőt, kicsi angyalkák kukucskáltak ki merészen mögülük. Aranyhajú kisfiú volt az összes. Némelyiknek csak a rózsás feneke látszott, valamelyik a másikat kergette, volt aki arany hárfán játszott, sőt, a sarokban felfedezhető volt egy igen bátor példány, aki ép a kép szélén megbúvó, eltévedt szarvas ördögöcskét pisilte le.

Arty oldalra fordult, hogy ne lássa a műalkotás. A nap szépen lassan lement az esőfelhők mögött, Warwick mégsem jött még. Órák teltek el feszült várakozásban, és olyan volt, mintha a lány egyedül lenne a világon. Senki nem kopogott be hozzá, hogy megnézze, él-e még.

Legalább a fiúknak jó. Ki tudják pihenni magukat. Mégis a lány szíve felgyorsult a gondolatra, hogy mi tart eddig. 

Csak várt és várt. Nagyon unatkozott, és még nem volt olyan késő, hogy aludni térjen. Sajnos a szobája sem nyűgözte le őt annyira, mint ahogyan abban reménykedett. Félreértés ne essék, a szoba gyönyörű volt és tökéletes. Minden fehér volt vagy aranyozott, a belmagasság hatalmas, a bútorok és a drapériák drágák. Csak Arty a reggeli perpatvar után, egyáltalán nem érezte magát idevalónak. Reggel óta szúrt a szeme a visszatartott könnyektől. Itt volt az alkalom, hogy megszabaduljon a benne tobzódó könnyektől, még el is fogadta a tényt, hogy telesírja a párnáját.
Mégsem jött egyetlen könnycsepp sem. Hiába próbálkozott, hiába idézte vissza a történteket, semmi nem történt, csak méginkább sírhatnékja támadt.

Az ajtón hangosan kopogtak, amik visszhangot vertek a szobában. Arty felült az ágyban, majd várta a belépőt, közben halk köszönetet mormolt a Teremtőnek, hogy nem engedte sírni.

De hiába várt, nem jött senki. Mégis hallott kettő hasonló kopogást. Rögtön tudta, hogy mi a helyzet. Warwick visszatért.

Felhúzta a csizmát, belepislogott a hatalmas tükörbe és kilépett az ajtón. Karter is a saját ajtaja előtt állt értetlenül, haja olyan volt, mint egy vörös szénaboglya, majd egyszerre vették észre Clark nyitott ajtaját és indultak el felé. 

- Mi volt?- kérdezte Karter rögtön, ahogyan belépett az ajtón. Clark még mindig álmosan pislogott, és egy kispárnát ölelgetett. Szőke hosszú haja kócos volt, és nem viselt inget, csak a nadrágját, de az is vészesen le volt tolva a csípőjére. Arty arca kigyúlt zavarában. Mindent megtett, hogy ne kelljen a testőrre néznie.

Bill ledobta magát az egyik bársonyhuzatos fotelbe a négy közül. Azt a sarkot nevezte ki tanácskozóteremnek. 

- Üljetek le- motyogta Bill. Izgult. Nem akarta bajtársait a halálba lovagoltatni. - Te meg öltözz fel! - rivallt rá Clark rá, mire az fel ugyan nem öltözött, de hátára terítette a takarót.

- Te jó ég, mi történt?- kérdezte Clark. 

Arty szíve a torkában dobogott. Félt, hogy mi fog történni az elkövetkező két percben.

- Üljetek le- ismételte meg Bill, majd megpaskolta a szomszédos széket. Megvárta, amíg mind a hárman követik a példáját, majd a térdére könyökölve nekikezdett. - Ma úgy aludjatok, hogy holnap hajnalban indulunk keletre, a határhoz- mondta, mire három pár szemöldök ugrott egyszerre a magasba. - György a lázadókat akarja megfékezni. Túl messzire mentek az elmúlt időszakban, nem csodálom, ha fél. A fia vezeti őket. Nem mondok újat azzal, hogy nem éppen rózsás a kettejük kapcsolata. Nem a harc lesz a szerepünk- mondta Bill és egy pillanatra megkönnyebbült, ahogyan ezt kimondta. - Nehéz is lenne harcolni velük - motyogta, miközben megsimította a heget a szemöldökén. Clark és Karter kihúzták magukat, és komoran meredtek a hercegre. Author csodálkozott a hirtelen hangulatváltáshoz. - Csalik leszünk- mondta, mire a két férfinek leesett az álla, Arty szeme pedig kiguvadt. - Igen, én is így reagáltam. Csalik- fújtatott mérgesen- ennyiből akár rögtön a pokolra is küldhetett volna...nem számít. Ez a parancs, teljesítjük, ha beledöglünk is. A terv a következő: mi elől megyünk. Kapunk fél óra előnyt, hogy ne legyen feltűnő, hogy egy elit sereg, a király kiválasztottjai, követnek minket. A harc az ő feladatuk. Nekünk elő kell csalogatni a nyulat a veremből- ott jelentőségteljesen a két férfira nézett, mire azok bólintottak. - És még valami. Archie, holnap hazamegy- jelentette ki, mire mintha elfogyott volna a levegő a szobában. - Nem fogunk harcolni, nincs szükségünk a tudásodra- mondta, mire Athornak hirtelen hányingere lett.