Mavis White, megőrjítesz! |BEFEJEZETT|

Mindegy volt, hol találkoztunk

Mavis

Hivatalosan is a dióbundás rántott camembert áfonyalekvárral a legfinomabb étel a világon.

Persze ezt csak azért mondom, mert annyira éhes voltam már, hogy amikor az asztalon álló, üres ezüsttálcák megteltek mindenfélével, abból vettem, ami a legközelebb volt hozzám. Nevezetesen a sajtból. Háromszor is szedtem belőle, mire Halley nevetve megjegyezte:

- Nem marad hely a desszertnek, Mavis.

- Desszert?

Az asztalról egy szempillantás alatt eltűnt minden fogás, hogy átadja a helyét süteménykreációk gardedámjának. Ezúttal felmértem a terepet, mielőtt választottam volna. Gyümölcsös piték, torták, palacsinták, pudingok és még sorolhatnám. Határozottan összefutott a nyál a számban. Azt hiszem, inkább maradok a vegyél abból, ami a legközelebb van hozzád néven elhíresült taktikánál.

Vincent közelebb húzott hozzánk egy erdei gyümölcsökkel roskadásig megtöltött pitét, és mindhármunknak vágott belőle egy szelet. Olyan vastagra sikerültek, hogy kevesebb maradt a tálcán, mint amennyi a tányérjainkra került, amivel ki is érdemelt néhány bosszús pillantást. Úgy látszik, a Mardekárban sokaknak a pite a gyengepontja. Meg tudtam érteni.

- Ó, te jó ég! – Az első, kóstolónak szánt falat után gyorsan eltüntettem a sütemény felét. – Soha többé nem fogom kibírni rántott sajt és gyümölcsös pite nélkül.

- Pedig most nem is küldtek hozzá vaníliafagyit és csokiöntetet – mosolygott Halley. – Úgy lenne az igazi!

Megettem a maradékot is, aztán egy elégedett sóhaj kíséretében hátradőltem.

- Imádom! – szakadt ki belőlem, mire többen is felnevettek. Vincent a tálcán heverő pitemaradékot is bekebelezte, Halley pedig egy muffinnak kinéző süteményt vágott éppen ketté. Az egyik felét megvajazta, és felém nyújtotta. – Tele vagyok – ráztam meg a fejem.

Kézbe vettem a sütőtöklevemet, és a gondolataimba merültem.

Végül tényleg egyenes ágon kerültem a Mardekárba, ami, bevallom, meglepett. Nem számítottam rá, hogy Perselus feláll és beleszól a beosztásba. Először azt hittem, előre megbeszélte az igazgatónővel, hogy ezt fogja tenni, de mivel a nő is elkerekedett szemekkel figyelte, ahogy a házam asztalához sétálok, ebben tévedtem.

Kortyoltam az italból. A tökös derelye iránt kialakult szerelmem okán nem csodálkoztam rajta, mennyire ízlik nekem a sütőtöklé.

Vajon előre eltervezte, vagy csak megijedt, hogy más házba kerülök, és hirtelen ötlettől vezérelve cselekedett? Talán úgy gondolta, a szüleim haragudnának rá, ha nem tenne meg mindent, hogy a közelemben legyen? Á, ez túl érzelgős érv ahhoz, hogy passzoljon hozzá. Meg hát, amikor a keresztnevén szólítottam, nem úgy nézett ki, mintha nagyon szimpatizálna velem. Épp ellenkezőleg: meg mertem volna esküdni rá, hogy a perzselő düh szikráját láttam egy pillanatra felvillanni a szemében.

Tisztában voltam vele, hogy nem kellett volna az egész iskola előtt ezt tennem, de annyira vártam már a találkozást, hogy egyszerűen muszáj volt megszólítanom. Lejárattam, ő azonban sokkal enyhébben reagált, mint vártam tőle. Egy dühös pillantással és egy fejrázással megúsztam. Nem tudom, mit beszéltek a szüleimmel, amikor találkoztak, de sejtettem, hogy éppen eleget meséltek Perselusnak rólam, máskülönben biztosan repültem volna még a beosztási ceremónia előtt. Fel kell jegyeznem, hogy köszönjem meg nekik.

Sokszor néztem felé. Ha nagyon elbambultam, rám villant a szeme, jelezve, hogy álljak le. Ilyenkor gyorsan elkaptam a tekintetemet, és csak azután folytattam a bámulást, hogy ő beszélgetésbe merült vagy Grangerrel vagy az igazgatónővel.