Helyette inkább ismétlem magamat

883 63 6
                                    

Mavis


Perselusnak nem volt kifogása az ellen, hogy Londonban éljünk. Épp ellenkezőleg, kifejezetten örült neki.

- Sosem éltem a Fonó soron kívül sehol – mesélte, miközben a ruháit pakolta a szekrény egyik felére. A másikat már az én ruháim foglalták el. – Ha neked úgy jobb, hogy ennyi emlék vesz körül, ám legyen.

- Engem is meglepett, hogy így érzek, elhiheted – mondtam mosolyogva. – De nem tudnék megválni tizennyolc évtől.

- Nem vádollak, félre ne érts! – Perselus gyengéden rám mosolygott. – Csak egy kicsit meglepődtem.

Megvontam a vállam.

- Mi lesz így a lakásoddal? – kérdeztem, mert erre nem is gondoltam. Nekem csak az volt a lényeg, hogy ne kelljen elköltöznöm a szüleim házából.

Perselus két hete érkezett, a csomagjaival együtt. Azt mondta, ügyeket kellett intéznie, de nem fejtette ki bővebben. Arra gondoltam, biztosan a költözéssel kapcsolatos.

- Túl keveset ér ahhoz, hogy eladjam – felelte, és becsukta az immár teljesen telepakolt szekrény ajtaját. – Nem nagyon van más választásom, mint megtartani. Lehet, hogy átalakítom üzletté, és elkezdek bájitalokat árusítani.

- Ez nagyszerű ötlet! – lelkesedtem. – De akkor sokat kéne távol lennünk egymástól, vagy nem?

- Erre is gondoltam. – Leült az ágyra, és az ölébe ültetett. Adott egy csókot a nyakamra, amivel majdnem sikerült is elterelnie a figyelmemet. – Kialakítok egy irodát neked, így bármikor velem jöhetsz, és még dolgozni is tudsz. A Prófétát úgysem az érdekli, hol írod a cikkeket, csak a minőség legyen kifogástalan.

- Te tényleg mindenre gondolsz – mosolyogtam, és puszit nyomtam a homlokára, mire jólesően felsóhajtott, és még közelebb húzott magához. A keze satuként szorította a derekamat, mintha azt akarná, hogy az érintésének nyoma maradjon rajtam. Nyoma annak, hogy hozzá tartozom.

Mire észbe kaptam, már az ágyon feküdtem. Perselus fölém gördült, és folytattuk szenvedélyes csókcsatánkat. Egyszerűen nem tudtam betelni az ízével. A csókjának rabja lettem, amit ő szemérmetlenül ki is használt. De kit zavart? Engem biztosan nem. És a sóhajaiból, mordulásaiból ítélve ő is nagyon élvezte a dolgot.

Végigsimított a nyakszirtemen, mire egész testemben megremegtem. Ezt látva a férfi hátra döntötte a fejemet, hogy jobban hozzám férjen, és szívni kezdte nyakam érzékeny bőrét. Amikor már valósággal vér serkent a bőrömből, abbahagyta, és megcsókolta az elgyötört bőrfelületet. Aztán kezdte előröl.

A levegő határozottan forrósodni kezdett közöttünk. Az agyamra kezdett leereszkedni a sűrű köd, ezért magamhoz rántottam a férfit, és, rám nem jellemző módon, vadul faltam az ajkát. Perselus egy másodpercre ledermedt a döbbenettől, legalábbis nem viszonozta egyből csókot, de amint feldolgozta a hirtelen jött hevességemet, a vágy valósággal felrobbant benne. Szinte belepréselt a matracba, vágyát tisztán éreztem, amikor nekem feszült. Egyre szaporábban vettem a levegőt, a nyögések megállíthatatlanul törtek elő belőlem.

A felsőm hamarosan a földön landolt, Perselus ingével együtt.

- Perselus... - sóhajtottam. Elkezdte lerángatni rólam a nadrágomat.

És a következő percben kopogó hang törte meg a pillanat varázsát. Mindketten felnyögtünk, ám ebben most tisztán kivehető volt a bosszankodás is. A férfi legördült rólam, felvette az ingét, és én is magamra kaptam a blúzomat. Felültem, és a vállam fölött az ablak felé néztem, ahonnan a furcsa hang jött.

Mavis White, megőrjítesz! |BEFEJEZETT|Unde poveștirile trăiesc. Descoperă acum