Iʟʏᴇɴ ɴɪɴᴄs-SᴢJɢ ғғ.✔︎

chapter eleven

Szerda

-Hello! Zsolti óra után várj majd meg ne szaladj ki azonnal-léptem reggel a társaságomhoz.
-Csak ha felvehetem ahogy bemész a suliba-kezdet azonnal alkudozni.
-Oké-vágtam rá.

-Mégegyszer véletlen nem indítotam el a kamerát-szól utánam már vagy a hetedik próbálkozás után.
-Anyádat Zsolti-nem szoktam káromkodni, de ez most kicsúszot.
-Jó van má' most jó lesz-vigyorgot rám.
-Ámen-szóltam vissza unotan.

És igen. Nyoladjára sikerül ennek az aranyos tölfejnek a felvétel. VÁRJ! Miket beszélek én? Aranyos tökfej. Lehidalok magamtól.

-Na szépen fogod magad és olyan Zsoltisan kisétálsz a teremből végig a folyosón le a lépcsőn a teremig oké? Én ezt végig videózom. Kösz.
-Jó van asszony
-Milyen asszony?-kérdeztem, merz valahogy nem értetem.
-Jha semmi akkor készülj, indulok-fordult el paradicsom színűen. Lehet érdeklem egy kicsit? Ugyan miről beszélsz Renáta?! Pont Zsolti? Akiért egy csomó lány ál sorba. Jha álmodik a nyomor.
-Jó-sógalytotam lemondóan.

Persze, nekem elsőre sikerült a felvétel! Jó néha kicsit elkalandoztam Zsolti fenekén, de ez van.

-Sikerült!-jelentetem ki büszkén-elsőre-tettem azonnal hozzá mostmár gúnyosan.
-Jó van már-adott puszit az arcomra és el ugrándozot a helyére. A puszit mindenki látta. Tudom. De mégis úgy tesznek mintha nem látták volna. Idióták. Mindegy

++++++++++++++++++++++++++++++++++