Iʟʏᴇɴ ɴɪɴᴄs-SᴢJɢ ғғ.✔︎

chapter thirteen

Péntek

-Na nekem minden szükséges anyagom meg van az iskolából ami kell a filmhez-közölte Zsolti •ki más?• suli után.
-Nekem is-valottam be kicsit csügedten mert így már nem kell annyi időt együtt töltenünk. De persze nem mutatam ki, hogy ez egy kicsit elszomorít. Legalább is remélem, hogy nem mutatam ki.
-Igazából arra gondoltam,...-kezdte kissé idegesen-hogy át rakhatnánk holnap 13:00-ról későbbre és előtte elmehetnénk a vidámparkba. Hogy még ott is tudjunk fel venni klipeket hozzá és, hogy jól érezük magunkat.-vakarta meg a tarkóját.
-Benne vagyok-mosolyogtam-akkor utána megcsináljuk az interjút is?-kérdezem
-Aha. Akkor holnap eléd megyek 13:00-ra.-intet és indult el. És én vadul kalapáló szível intetem neki vissza.

Tőlem kb. 5 méterrel Virág ült a lépcsőn lehajtot fejjel és rázkódot a válla. Most sír vagy nevet? Akkár mennyire is haragudtam Virágra szociálisan érzékeny vagyom az ilyen helyzetekre így oda mentem hozzá.
-Virág, te sírsz?-kérdezem miközben megfogtam a vállát.
-Ig hen-szipogta.
-Mi a baj?-kédeztem és leültem mellé továbbá is a vállát fogva.
-Hiányzol!-Sírta el magát újra.-szörnyen sajnálom, hogy ott hagytalak, de Dorián imádat hatása alatt voltam. Ne haragudj!-borult a nyakamba. Alig tudtam ki venni szavait annyira sírt.-Kérlek bocsás meg!-motyogta a kabátomba.
-Megbocsájtok-mondtam pár pillanat elteltével. Ez idő alatt átgondoltam, hogy biztos, hogy megbocsájtsak neki. Elégé meggyőzően kért bocsánatot és már nekem is hiányzik.
-Víííí-ugrott rám. Lendületétől eldöltünk a lépcsőn, de nem igazán érdekelt csak az, hogy újra jóbba vagyok Virággal.

××××××××××××××××××××××××××××××××××

Stuck with you