Iʟʏᴇɴ ɴɪɴᴄs-SᴢJɢ ғғ.✔︎

Epilógus

-Mizu apuka?-léptem vigyorogva Zsolti mellé aki épp akkor állt fel a lányunk mellől.

Sajnos nem saját lányunk. Örökbefogadtuk. Körülbelül 2 éve állapítoták meg az orvosok, hogy egy betegség miatt nem lehet gyerekem.Szörnyen éreztem magam utána, de mára túltetem magam rajta.

-Nincsen semmi. Leila nagyon bírja a spongyabobot-ölelte át a derekamat.

Leila a lányunk neve. Éppen Ágostonal nézik a spongyabobot. Ágoston Dave és Kinga gyereke. A sajtájuk. Mindketten három évesek.

-Örülök neki-pusziltam meg az arcát.

Szeretem Zsoltit!

Még 12-dik félévkor kaptam egy ajánlást egy francia egyetemre. Sokat gindolkoztam akkor rajta, hogy elfogadjam, de végül arra jutotam, hogy nem fogadom el. Rengeteget veszekedtem a szüleimmel miatta, mert lényegében Zsolti miatt nem fogadtam el. Kerestünk Zsoltinak franciaországban egyetemet, de egyet se találtunk ahova felvették volna az átlagával. Éretségizni is alig tudot. Végül úgy sikerült rávennem a tanulásra, hogy minden helyesen megtanult tétel után egy éjszakát nála alszok. Ebből az lett, hogy körülbelül egy hónqpot nonstop nála aludtam. A szüleim boldogak voltam.

De végül megérte mert boldogan élhetek Zsoltival és a lányunkal Budán!