Atsushi vagyok. Kezdő Nyomozói Irodás. Próbálok megjavulni és fejlődni, hogy egyszer majd legyőzzen a riválisomat. Bár...Nem hiszem, hogy lekell győznöm.
Utálom magam! Elakarnék innen tűnni. Nem vagyok semmire sem jó... -Atsushi? Min gondolkodsz? - kérdezte Dazai. -Ahh semmin. De kérdezhetek valamit? - kérdeztem tőle. -Persze. - mondta ridegen mint ha tudná mit szeretnék. -Miért? Miért akartad, hogy én is tag legyek? - Dazai csak közelített felém, hirtelen pofon vágott. -Hát még mindig nem érted? Itt a sajnáltatás semmire sem megy. Egyszerűen csak próbáld magad elfogadni egek! Nem vagy már abban a nyomorult árvaházban. Olyan vagy mint Akutagawa régen... - sóhajtott a végén. -K-ki az az Akutagawa? -Egy Dokkmaffiás. Jelenleg ő jelenti számunkra a legnagyobb veszélyt. - és mutatott róla egy képet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Azta. - mondtam ki. -Amint meglátod fuss. Ameddig csak a lábad engedi. A kinézete alapját megítélve nem néz ki gonoszan. De amint elbízod magad már rád is veti az erejét és megöl. -Mi az ereje? - kérdeztem tőle. -"A vihar kapujában". Ez egy nagyon veszélyes erő. Bár még nem sajátította el rendesen. -Ezt honnan tudod? -Csak tudom. - és kiment a szobából.
~ DAZAI SZEMSZÖGE ~
Miután elbeszélgettem Atsushival elindultam valahova. Én sem tudtam hova, csak kiakartam a fejemet szellősztetni. A kikötőnél kötötten ki fél óra múlva. Csendes volt minden,gyanútkeltően csendes.
-Lám, lám, lám. Az áruló Dazai-san. - felelte egy ismerős mély hang. -Rég találkoztunk, Akutagawa. - azzal teljes erejével rámrontott. Persze nem mintha kihívás lenne nekem. -Egek. Képesség: Többé nem ember. - megfogtam a vállát és elvettem a képességét. Persze nem örökre. -Hogyan? 7 éven át gyakoroltam míg te máshol szórakoztál! -Ne feledd, hogy akkor is a felettesed voltam. Ne is csodáld, hogy miért. Az új tanoncom felül múl téged. Lehet egy nap még engem is felül fog múlni. - nevettem el magam. -Hee?! Már is lecserélted Chuuya-t meg engem? - kérdezte dühösen. -Miért kérded? Már eltelt 7 év. Szerinted mit csináltam eddig. -Azt gondoltam már rég meghaltál. -He. Miért is? -Az öngyilkossági szarságodra mondtam. -Ja, hogy az. Még nem sikerült megtalálnom a gyönyörű nőt akivel páros öngyilkosságot követhetek el. - játszottam magam. -Ja, persze. Még mindig nem akarsz halálod közben szenvedni. -Meglepően nyugodt lettél. -Nem mondod seggfej. - döhösödött be erre. -Na nekem mennem kell. Legközelebb Akutagawa. -Legközelebb kinyirlak te csíra! -Okés. De aztán ne tartson sokáig! - vissza mentem az irodához. Mikor beléptem a terembe minden átvolt kutatva és egy papír volt az asztalon. Ez ált rajta: Kölcsön vettem a tigrisemberkédet játszani. - Morai. Na bazdmeg még ez a köcsög is beleavatkozik. Épp hogy csak most sajátította el annyira az erejét, hogy maximum az egyik kezét tudja átváltoztatni. És a többiek mit tettek? Na mindegy megkell őket mentenem mielőtt még meghalnának aztán mi lesz ezzel a nyomorult irodával.