I Still Hate You [BEFEJEZETT]

10

-Akutagawa! Ha azon az ajtón kiviszed azt a fiút akkor többé nem vagy  a dokkmaffia tagja. - keverte meg a kávéját és egyet kettőt beleszürcsölgetett.
-Akkor. Viszlát főnök. - legyintett egyett a karjával és felemelt majd úgy vitt ki az ajtón. El nem tudom mondani mennyire kínos volt... És azt sem, hogy mennyire jól esett ez, hogy a munka elé szegezett.
-Akutagawa, mi lesz a munkáddal..?-öleltem át miközben vitt.
-Rin... - ebbe meg mi ütött.
-Tessék?! - értetlenkedtem.
-A fiúnk neve Rin lesz. - A FIÚNK? MÁRMINT A MI FIÚNK?! EZ MEGVAN BUGGYANVA??!!
-Akutagawa néha megijesztesz! - nevettem el magam.
-Nyaaaaa pedig én csak egy családot akarok veled. - adott egy puszit a nyakamra.
-Álmodozni lehet.
-Csak, hogy az álmok valóra válnak.
-Chh. - leszálltam róla.
-Mi a baj? - kérdezte.
-Semmi....csak.....-nem tudtam, hogy meg-e tegyem de ennyivel tartozok neki. Adtam egy rövid puszit az arcára - Köszönöm, hogy engem választottál... - és megöleltem.
-Szeretlek. - én csak szorosan megöleltem és belenyomtam a fejemet a ruhájába körülbelül 3/4 fejjel magasabb volt nálam, így még romantikusabb volt. Na jó ezt vegyük úgy, hogy nem mondtam ki - Még nem válaszoltál nekem Tsushi.
-Mire? - emeltem fel a fejem és belenéztem a szemébe.
-Arra, hogy össze jössz velem.
-Még mit nem! Vagy is...nem azért mert nem akarom! Vagy is nem szeretlek meg semmi! - egek miket hordok itt össze - Talán...megpróbálhatjuk. - nem akartam bele menni,egyszer úgy is elfog dobni...tudom, de neki nem tudok nemet mondani.
-Én vagyok a legszerencsésebb ember a világon. - mosolygott.
-Az biztos. - nevedtem el magamat.
-Ne akard megtudni, hogy mennyire szeretlek. Köszönöm! - éreztem egy könnycseppet a vállamon. Inkább nem kérdeztem meg miért vagy, hogy egyáltalán sír-e. De ez engen is sírásra kényszerített. Azt nem is mondtam, hogy december volt éppen 10.e és lehullottak az év első hópihéi. Gyönyörű volt a látvány amire mégszorosabban magához ölelt Aku.
Elindultunk kézenfogva hazafelé habár nem tudom, hogy most mi lesz...Mármint lakásügyileg. Költözzek oda hozzá...? Vagy ő én hozzám? Egész úton ezen gondolkoztam.
-Min töröd a fejed? - kérdezte tőlem.
-Öhm semmin... - mosolyodtam el.
-Na mond, most már a párod vagyok. Bízz bennem. - nyomta össze kezeivel az arcomat.
-Csak...azon gondolkodtam, hogy most az otthon megnevezés milyen más lett hirtelen. - vörösödtem el.
-Persze ugyan úgy külön fogunk élni. - tette keresztbe a kezeit és az egyik szemével lenézett rám.
-Hmm... - vágtam be a durcit.
-Na csak vicceltem. Csak akkor lesz közös házunk amikor a feleségem leszel.
-MI AZ, HOGY FELESÉG? ÉN FIÚ VAGYOK. - kiabáltam neki és keresztbe tettem a kezem - Amúgy se vedd ezt a szarságot a fejedbe.
-Jajj már, most is olyan vagy mint egy kislány bedurcizol az igazságon.