I Still Hate You [BEFEJEZETT]

09

-Tudtam, hogy szeretsz... - ölelt meg szorosabban.
-Kétségtelenül utállak. - adtam ki egy gyerekes hangot.
-Olyan kis cuki vagy ilyenkor. - megborzolta a hajamat és megpuszilta az orrom hegyét - Na vedd fel a pólódat és kiviszlek innen.
-Dehát...a munkád...
-Mi van vele?
-Még úgy körülbelül 30 perccel azelőtt azt mondtad "ez a munkád". Miért változtattad meg a gondolkozás módodat. - néztem idétlenül.
-Te tényleg hülye vagy. - nevetett fel - Szerinted a jövőbeli páromat elajámdékoznám csak úgy pénzért. Ez a leggyerekesebb dolog.
-Hogy a jövőbeli...PÁRODAT!? -elbambultam hiszen WOW kijelentette, hogy a párja leszek. Még mindig nem fogja fel, hogy mind a ketten fiúk vagyunk?
-Szóval mit válaszolsz? - mosolygott rám és nyújtotta a kezét felém.
-Mi..? Mire?
-Olyan kis butus vagy. Szerinted mire? - mosolygott el és átölelt.
-Nem értem még mindig, hiszen mind a 2-en fiúk vagyunk! - forgattam a szemeim.
-De te szeretsz engem, és én is téged.
-Ezt ki mondta. - tettem keresztbe a kezem miután ellöktem magamtól.
-Hmm...Te.
-M-mikor? - vajon meghallotta azt az sz betűt amit kimondtam a bilincses story-nál nem biztos nem.
-Az oltár előtt. - mosolygott el.
-MIVAN! NE IS ÁLMODOZZ ILYENRŐL, ILYEN HOGYAN JUTOTT ESZEDBE? HÜLYE VAGY!!!? - kiabáltam neki.
-Talán. - puszilta meg a homlokomat.
-Hányszor játszod még el ezt? - néztem durcisan a szemébe.
-És te..? - pislogott egyet kettőt - Miért játszod magad?
-Mert fiú vagyok...
-És akkor?
-Csak te nem látod a súlyát...amióta ismerlek utállak téged még is, megváltoztattál bennem valamit és már nem látom azokat a dolgokat mint régen. Máshogy látom a világot neked köszönhetően. De nem mondom, hogy a jobbik felét de azt sem, hogy a rosszat. Csak ezt még nem dolgoztam fel, hogy én egy fiúval "vagyok", csókolózok,ölelkezek mikor én teljesen hetero voltam...
-Hmm. Szóval voltál...Ez azt jelenti, hogy most már nem vagy az egyszóval szeretsz - mosolyodott el.
-Nem...tudom. - csavartam fel a hajamat az ujjamra piros fejjel.
-Okés. Gyere.-megfogta a kezem és kifutott velem persze nem volt könnyű ráadásul már majdnem oda értünk a kijárathoz mikor megjelent az állítólagos főnök.
-Főnök. - lehajolt Akutagawa a földre persze én is utánoztam.
-Ezt mivel magyaráznád nekem Akutagawa-kun? - rideg volt a hangja és az aurája valami hihetetlenül ijesztő volt.
-Elnézést. - felált, amire én is - De nekünk mennünk kell... -megfogta a kezemet és húzott maga után.