I Still Hate You [BEFEJEZETT]

05

~ ATSUSHI SZEMSZÖGE

Addig futottam ameddig a lábam engedte. Az nem lehet, hogy élveztem volna ezt a csókot. Utálom őt. Megkellett álnom mivel nagyon fáradt voltam. Nem bírtam tovább sétálni/futni de még álni sem. Fáztam és a szemeim elkezdtek lecsukódni. Nem lehet, hogy elájulok most. Mielőtt megtörtént volna egy hangot hallottan ami Tsushit kiált. Mikor felébredtem nem láttam semmit, levolt takarva a szemem és a kezem levolt kötözve. Hova a francba kerültem. Félek! Elkezdtem kiabálni de sehol semmi. Ésszerűen inkább egy helyben maradtan mielőtt elkóboroltam volna valahova. Pár perc múlva meghallottam pár lépést.
-Ki az! - kérdezten megijedve.
-Kop kop.
-K-ki kopog? - nyeltem egy nagyot.
-A 2. csókod. - egy ágyba kerültünk valahogy egy fiú volt allul és én felül de semmit nem láttam. Nem tudtam védekezni.

-Aku...-folytattam volna ha nem vág bele a szavamba.
-Shht! - fogta meg az állam és egy gyenge puszit adott a számra.
-AKUTAGAWA! Egy hete ismerlek csak! Utallák! Engedj el! - kezdtem el sírni. De nem hatott rá. Megfogta a hátrakötött kezemet és miközben csókolt levette róla a kötelet. Mikor levette megfogta a csípőmet és maga alá tepert. Benyult a pólóm alá és simogatta a hasamat. Nem bírtam megmozdítani a kezemet. Elakartam lökni de nem tudtam. Mint ha tehetetlen lettem volna.
-Akutagawa...utállak! - suttogtam neki.
-Tudom. - levette a kendőt a fejemről és teljes erőből megcsókólt.
-Akutagawa!!! - végén egy kicsit elcsuklott a hangom mivel megnyalta az arcomat - H-hülye v-vagy....!? - löktem el magamtól.
-Talán. - simogatta meg az arcom.
-Most már hazamennék!!! - kiabáltam és leszálltam az ágyról.
-Okés. - mondta nyugodtan.
-M-mi az, hogy, okés? - lepődtem meg.
-Miért azt akarod, hogy visszarángassalak az ágyba vagy mi..?
-N-n-e. I-i-z. NEM! - megfordultam és kimentem az ajtón de még hátulról átölelt egyszer akutagawa és ezt mondta :
-Csak én végezhetlek ki... - és adott egy puszit az arcomra
-Fúj...! Ne csinálj úgy mint ha járnánk ez szexuális zaklatás te barom...! - mondtam neki mérgesen.
-Nem hiszem, hogy ez az lett volna... - ezzel megfogta a derekam magához húzott annyira, hogy szó szerint mindenhol éreztem őt. Majd egy kicsit lejjebb csúszott a fenekemig. Nem kell mondanom milyen KÉNYELMETLEN VOLT! Ahhh annyira UTÁLOM ezt az embert! - Na látod ez már volt valami! De egy kis puszi semmi.
-Hát az sem volt semmi, hogy elraboltál, megkötöztél és fiú létedre szétcsókolgattál?!
-Talán egy kicsit az volt... - nevette el magát Akutagawa. Gyönyörűen nevet és mindig a szívemet melengeti ezzel. VAGY IS! Mikre gondolok. Jó vegyük úgy, hogy nem láttál semmit!