I Still Hate You [BEFEJEZETT]

12

Lassan eltelt az a 2 hét. Ez az idő alatt vissza vették Akutagawát a maffiába és elfogadták a kapcsolatunkat úgy szint itt is. Mivel karácsony volt úgy döntöttünk félre tesszük egy kicsit a háborúzást és a két csapat együtt tölti az ünnepet. Nagyon boldog vagyok, hogy a barátaimmal és a párommal tölthetem az idei karácsonyt. De egy baj van...még mindig nem találtam Akutagawának ajándékot. Felhívtam Dazai-t.
-Szia. Tudod mit szeret Akutagawa?-kérdeztem tőle.
-Tudod te hány óra van?
-Hajnali 5.
-Akkor meg!?
-Még mindig nem találtam ajándékot neki! - vettem kínosra a hangot.
-Nem ismerted ki 2 hét alatt?
-Ez nem olyan könnyh Dazai-san...
-Ezesetben add neki oda magad. Na páááá, ohh és kellemes ünnepeket.
-Neked is! VÁRJ MI- nem fejezhettem be mivel letette a telefont. Felültem az ágyra és azt kérdeztem magamtól, hogyan értette, hogy magamat? Arra gondol...Nem, nem hiszem. Vajon miben sántikálnak. Mindegy is nem kéne ilyenre gondolnom. Ezt még megfontolom...Gyorsan vissza aludtam és pár óra múlva a vekkeremre keltem. Nem akartam kiszálni az ágyból de hé karácsony van most nincs munka nincs teher a vállamon csak az ajándék...Nem igaz, hogy mindenkinek tudtam venni ajándékot még Chuuya-sannak is de páromnak nem...Átöltöztem beletettem az ajándékokat külön szatyrokba és betettem a kocsi majd elindultam a Party-ra. Mikor oda érkeztem alig voltak ott. Megpillantottam Chuuyát ezért odamentem és átadtam az ajándékát. Így ment ez egészen addig ameddig mindegyik el nem fogyott lassan eltelt már 2 óra de Akutagawa sehol. Kezdtem aggódni. Mivan ha felültetett...Elvileg úgy volt, hogy 19:00 kor találkozunk a Party-n de már 21 óra...Remélem nem történt semmi baja. Egyszer csak meghallottam egy zenét. Mindenki elkezdett a zene irányába menni még egy nagy színpaddal találtuk magunkat szembe. Ez a szöveg érintette a fülemet :

All I wanna be, yeah all I ever wanna be, yeah, yeah
Is somebody to you
All I wanna be, yeah all I ever wanna be, yeah, yeah
Is somebody to you

És aki ezt énekelte Akutagawa volt. Nem is tudtam, hogy tud énekelni. A sírás határán voltam. Sőt pár könnycseppet ejetettem is.

-Szép kis ajándék nem? - kérdezte Dazai.
-De még mennyire! - mosolyodtam el.
-Ez még semmi. - nézett rám.
-Tessék? - mire válaszolhatott volna a nevemet mondta Akutagawa.

-Atsushi Nakajima! Kérlek gyere fel a színpadra. - a szívem kihagyott egy ütemet. Mikor felértem a színpadra átölelt és megcsókolt. Kicsit zavarban voltam több mint 100 ember előtt. Majd letérdelt elém a hátsó zsebébe nyúlt és elővett egy kis dobozkát...csak azt ne mond, hogy...

-Atsushi Nakajima! Hozzám jössz? - nyitotta ki a dobozt. Én csak fogtam a számat próbáltam nem bőgni de nem sikerült...

-Igen! - futottam neki és inkább a karjaiban sírtam. Nem normális, hogy 2 hetes kapcsolat után már egyből házasságot akar. De nem tudok neki nemet mondani. Mindennél jobban szeretem! - De én nem csináltam neked semmit...

-Butus! Most adtad nekem a legjobb ajándékot. Magadat! - törőlte le a könnycseppeket az arcomról.

2 ÉVVEL KÉSŐBB

-Hé Rin! Nagisa! Mars a szobába aludni! - kiabált rájuk Aku.
-De papa. - kezdtek el sírni.
-Na na hallgassatok a papára. - mosolyogtam.
-Apu te is gonosz vagy! - sírtak tovább.
-Enyje. - adtam be a műsírást.
-Ne apu ne sírj. - sírtak még jobban a picik.
-Kicsim meddig szórakozol még. - nevetett egyet Aku.
-BAM. Most megvagytok! - kezdtem el őket csikizni ami úgy végződött, hogy a képességűket használva megmenekültek. - Ehh, kellett nekünk áldott gyerekeket örökbefogadni.
-Még a kicsik is legyőznek téged. - nevetett és adott puszit a homlokomra. Mikor bementünk a szobába már aludtak a padlón. Gyorsan betettük őket az ágyba és mi is elmentünk lefeküdni. Elhelyezkedtem kényelmesen és ő is. Körülbelül 2 óra lehetett amikor felkeltem mivel rosszat álmodtam. A mellkasán volt a fejem. A szívverése megnyugtatott. Ránéztem az ujjamra és a holdfényben megcsillant a gyűrűm.

"Míg a halál el nem választ" - és vissza aludtam.

VÉGE