Nem menekülsz! (Befejezett)

-Bevezető-

Aznap délután mikor a ködös, téli hidegben haza sétáltam fogalmam sem volt hogy mi vár otthon. Csendesen, lehajtott fejjel lassan lépkedve haladtam az úton.

Furcsa érzésem volt az nap. Nem tudtam biztosra de ez most más volt mint az eddigiek.
Lassan míg ezen gondolkoztam már az ajtó elé értem. Ráérősen előkerestem kulcsom amit halkan zárba helyeztem, nehogy felkeltsem anyát ha alszik hisz általában ilyenkor szokott. Benyitottam, és beléptem.

Anyukám fejét támasztva a konyha asztalnál ült és valamilyen papírra meredt. Különösebben nem fordítottam rá sok energiát hogy megtudjam mi lehet az.

Fejét felemelve sóhajtott majd elmosolyodott.

- Szia drágám!

Egy darabig néztem őt majd cipő levétel közben köszöntem én is.
- Szia anya!

Végignézett rajtam majd így szólt.

- Nem lenne ma szakköröd vagy egyéb foglalatosságod?

Egyszerűen és lényegre törően válaszoltam.

- Nem.

Ránézett a papírra majd ismét rám.

- És a barátaiddal nem terveztél valamit?

Ettől a kérdéstől mindig rosszul voltam.
Sokszor tudtára adtam már hogy nincsenek igazi barátaim. Egy lány van akivel igazán jóban vagyok. Az ő neve Lauren. De ő a "kedveltebb" lányok közé tartozott. Így neki mindig akadt dolga. Persze engem is hívott nem is egyszer de igazából nem vagyok valami nagy társasági ember.

De megfogadtam egyszer elmegyek vele. Addig maradnak a kifogások..
Szerintem anyum már direkt kérdezi meg mindig ezt, mert ő arra a válaszra számít hogy megismertem új embereket, és barátok lettünk.. csalódást kellett neki okozni, sajnos.

- Nem anya, igazából ma nem. És most, ha nem baj mennek tanulni mert van egy-két dolog amiből készülnöm kellene.

- Persze, menj csak kicsim.

Táskámat az egyik vállamra vettem, majd besiettem a szobámba hogy megelőzzek még több kínos kérdést.