4. rész

157 10 0
                                    

Kivette a borítékból a levelet.
Átfutotta szemével a lapot, és könnyes szemmel rám nézett. Én kétségbeesetten így szóltam:

-Anya! Mond már, mi van?

A kérdést befejezve kivettem a kezéből a hivatalos iratot és elolvastam.
Miután átolvastam, gyorsan
kapkodva a levegőt és könnyes szemmel, letettem az asztalra.

- Tessék.? Az ...nem lehet.. HOGYAN LEHETSÉGES EZ?

Üvöltöttem fel miközben eltoltam magam az asztaltól, és idegesen járkáltam fel-alá.

Édesanyám zokova bámulta az asztalon heverő levelet.

- DE...EZ NEM LEHET.. ÖNGYILKOSSÁG?! EZ TELJESEN ÉRTELMETLEN.. MIERT TETTE VOLNA?

- Nyugodj már meg végre kicsim. Attól hogy üvöltessz, nem lesz jobb.

Ez jogos volt. Vettem egy nagy levegőt, lehunytam a szemem egy pillanatig és elgondolkodtam ezen. De nem jutottam semmire. Azt a kérdést tettem fel magamnak folyamatosan, hogy: Miért?
Mi rá a magyarázat?
Talán, soha nem fogom megtudni. Ettől a ténytől csak még idegesebb lettem.. Kinyitottam a szemem, majd így szóltam:

- Rendben.. Ez igaz Anya!Azonban egy kérdésemre adj választ.. --eközben lassan leültem--
- Miért tette? Mi volt rá az oka? Nem szeretett minket? Vagy..valami másról volt szó?

- Nem tudom szívem. Kétlem, hogy nem szeretett volna minket..
Én sem értem --majd újra elsírta magát--

- Nyugodj meg Anya! Ki fogom deríteni..
--majd odahajoltam és megöleltem--
 
Logikátlan volt ez az egész. Öngyilkosság lett volna?
Akkor miért nincs végrendelete? És nem volt semmi indítéka ahhoz hogy ezt tegye.
Bármennyire is fáj most ez, akkor is kiderítem egyszer..

Nem menekülsz! (Befejezett)Where stories live. Discover now