7.rész

111 4 0
                                    

*Anyuka szemszöge*

Már percek óta kint ültem az iroda előtt, de még mindig egy kisebb sokk alatt voltam. Mindig is tudtam hogy a kamaszok képesek olyan dolgokat mondani a saját szüleiknek ami annyira megtud bántani, hogy szinte sírni tudnának. Így éreztem most én is.. Persze vannak ennél durvább helyzetek is, de rosszul esett ahogy és amit mondott a saját lányom nekem.

Csak úgy bámultam az ajtón lévő "Dr. Bower Elizabeth Pszichológus" nevű feliratot.

Közben folyamatosan járt az agyam. Vajon így hogy kimentem, megtudott nyílni? Min beszélgetnek ilyen sokáig? Vagy talán mégcsak szóra bírni sem sikerült? Mit rontottam el?

És ehhez hasonló kérdesek fogalmazodóttak meg bennem. Míg én ott agyaltam lassan már fél óra is eltelt. Majd egyszer csak azt vettem észre hogy rendőrök sietnek be a meglehetősen kis épületbe, azon belül is az irodához siettek.

Felkaptam a fejem, és próbáltam  felfogni a helyzetet. A vérnyomásom az egekben volt. Megfogtam a táskám és probáltam elkapni az egyik rendőrt aki igyekezett befelé.

- Elnézést uram! Szabad megtudnom mi történt?

Hölgyem! Kérem menjen el az utból. Idővel mindenki megtud mindent..

- Már elnézést! A lányom van bent!

Választ nem adva berontott az irodába.

- Miss Cooper le van tartóztatva családon belüli gyilkosságért! És Dr. Bower köszönjük a bejelentést!

Elképedve álltam az ajtóban..hirtelen nem tudtam mi történik.

- HOGY MI?! Már elnézést!! A LÁNYOM NEM CSINÁLT SEMMIT!!! EZT GARANTÁLOM!

- Hölgyem, nyugodjon meg! Jelentős bizonyítékaink vannak a lánya ellen.

A mondat befejezése után, pedig rendőr társával felrángatták a lányomat a székről, és  bilincset raktak a kezére.

- Ne kéremm!!! NEM VIHETIK EL!!!

Majd könyörögve probáltam lefogni az egyik rendőr karját.

- Hölgyem ez kötelező előírás. Kérem engedjen el, vagy kénytelen leszek más módszerhez folyamodni.

- NE KÉREM ....KÖNYÖRGÖM NE VIGYÉK EL!!!!
Majd elbőgtem magam. Nagy szomorúságomban ott térdeltem a padlón és végtelenül sírtam. Nem akartam hogy elvigyék Elinát!!

A rendőr félrelökve kiment az ajtón a lányommal együtt. Másik rendőr habozás nélkül követte őket.

Elina még egyszer visszanézett rám és valami olyasmit suttogott hogy nem lesz semmi baj. De hogyne lenne. A szívem szakadt meg hogy így láttam a lányomat.

Nem menekülsz! (Befejezett)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant