THE GIR-L (befejezett)

1. fejezet

Késő van már, de még mindig zeng az elmém egy sráctól, a srác agya pedig bizonyára egy másik lánytól, aki nem én vagyok. Hozzászoktam a plátói szerelemhez, tudom, hogy azok az emberek akikbe én beleszeretek számomra elérhetetlen csalik az élettől, mégis most kicsit rosszul érint. Hiszen tudom, újra összejönnek.

S megint az orrom előtt. Lehet, hogy ez a baj velem. Nem merem elmondani senkinek azt ami emészt belülről, nem nyílok meg a legközelebbi barátaimnak sem az imádatom tárgyáról - inkább személyéről, mert tudom a következményeket. Kínos pillanatok, aztán mégkínosabb beszélgetés. Maga a káosz, bűntudatok és olyan dolgok, amikbe talán nem kéne belemennem. A dolgok mögött pedig a fájdalmat értem, azt a fájdalmat ami egyszerre kínzó, őrjítő és elfogadhatatlan. Nekem sosem volt nála esélyem. De azt is biztosra veszem, hogy soha az életben nem tekintett rám nőként. Gideon Royal, teljesen bele van esve Savba, minden kétséget kizáróan. Én pedig, mint a "legjobb barátnője" Gidnek, segítettem nekik, hogy együtt legyenek, hogy éljenek olyan életet, amelyet megérdemelnek - egyedül azzal nem számoltam, hogy Sav jelenléte miatt, nagymértékben kispadra kerültem. Sőt, talán még a pálya széléről is kidobott személlyé váltam. Feladom. Nincs miért küzdenem egy olyan srácért, akinek a gondolataiban nem én vagyok főszereplő. De ha mégis felvenném a kesztyűt, lenne értelme? Vegyem fel a harcot egy eleve elvesztett csatában?

Nem vagyok hülye.

Ha Ashley és Kylie megtudná, hogy mennyire odavagyok az egyik Royalért, s méghozzá az újságban szerelmet vallott Gideonért, kiröhögnének, majd szánakoznának rajtam. Nincs erre szükségem, főleg az utóbbit szeretném a leginkább elkerülni, de van ami nem hagy nyugodni. Minden átsírt éjszakán, mikor azt kérdeztem magamtól, miért nem vagyok egy bomba nő, arra a következtetésre jutottam, hogy az előző életemben hárpia lehettem. Egy nagyon híres csaj, akaratos, mindenkit behálózó és könyörtelen. Azonban miért nem az akkori énem kapta sorra a pofonokat? Miért az akkori énem élte ki minden kreativitását a kapcsolatok terén?

Dühömben sírok. Féltékeny vagyok Savra, de nem mondhatom el senkinek, ehelyett magamban őrlődöm, miközben ők a következő szinte lépnek a kapcsolatukban. Nagyon gáz vagyok. Tudom. Napok óta nem aludtam, ha igen maximum négy órát, ami édeskevés egy 24 órás naphoz viszonyítva. A negyedik napon azt sem tudom hol vagyok, a kémia teremben összetalálkozom Reed barátnőjével, Ellával. Kedvesen int felém, én pedig viszonzom a gesztust, de több lélekjelenlétre már nem számíthat. Ahogy a tanár sem. Szomorúan, a füzetemben körmölök valamit, valami rajzfélét, aminek az egésze undorító, pocsék.

- Szia, Sam! - huppan le mellém Jordan.

- Hát, szia. Meglep, hogy tudod a nevemet - még mindig firkálok, azonban egy másodpercre, felpillantok rá. Szinte már érzem a zsigereimben, hogy akar tőlem valamit.

- Tudod, nem sikerült megírnom a tegnapi házit... - jönne a kifogás része, de ő Jordan, neki nem kell. - Szóval add ide a könyvedet, és lemásolom - lassan felpillantok várakozó arcára.

Ragyog a kurva.

Egy szempillantásnyi tökéletesség, plasztikázott orrmánya rendesen kikenve csillogó krémmel, arccsontja szintén. Szemöldökei egyformák, nem úgy mint az enyém, és nagy szemei melyek árasztják magukból a "hatalmam van, ezért ugrasz ahogy én fütyülök" sugarakat, pengéket bele a karikás szemembe, fájdalmasan sóhajtok fel. Laza mozdulattal elé tolom a tankönyvemet, ellenben az övével, az enyém megviselt, itt-ott szakadt a sok dobálástól, na meg grafittól feketedő... sokmindent megélt már.

- Szupi - kattint rózsaszín tollán, és miután kinyitotta - megjegyzem két ujjal - a munkafüzetemet, elkezd körmölni sajátjába.

Ebédkor tripla, nem is, szerintem vagy ötszörösen erős kávét iszogatok, miközben a sarokban valahol, a telefonomat bújom. Megnézem a híreket, az instán Gideon posztjait, melyekbe belefájdul a szívem, hiszen mióta találkoztak ismét Savval, úgy tűnik, együtt vannak. Megnézem Gideont facebookon, ahol már Savval van kint profilképe, azonban nincs átállítva a párkapcsolati státusza "kapcsolatban"-ra. Ez valamennyi reményt táplál bennem, de fájón dobogón életbentartóm emlékeztetem, hogy kurvára együtt vannak, mégha csak unpublikusan is.

Gideon mióta elment egyetemre, nem írt nekem. Egyszer-kétszer mikor rávettem magam, hogy felkeressem, átbeszéltük az éjszakát - leginkább Savannahról esett szó. Nem tudhatta, mennyire megbánt vele, de miután bevallottam az érzéseim, ő lekoptatott udvariasan és azóta hírét sem hallom. Mindenesetre nem akkora paraszt, hogy kikövessen instán. Gyorsan le is csekkolom, izgulva görgetem végig az alig negyven követőmet, s megdöbbenésem keveredik a keserűséggel. Kikövetett.

Lehúzom a kávét, és azonnal elmegy az étvágyam. Nem mintha hozzányúltam volna a koszthoz, nem mintha megengedhetném magamnak az itteni fogásokat, egy ösztöndíjasnak naponta egy nagyadag kávé, s két szendvics jár. Azonban napok óta nem eszem rendesen, így megspóróltam egy csomó összeget, melyet akár ebben a pillanatban is elkölthetnék. Mondjuk kávéra.

Felpattanok, sietve átszelem az ebédlőt és már kérem is ki az újabbat, ám a konyhásnő, óvaint.

- Szerintem nem kéne többet innod. Amennyit most megittál, az vagy tíz, esetleg tizenöt erősségű volt - hitetlenkedve nézek a poharam liter mennyiségere. Azonban kitartok amellett, hogy kell még kávé, ezért egy dacosnak ítélhető mozdulattal, leteszem a hajráfos nő elé a papírpoharat.

- Jesszusom - hallom meg Ella hangját nem messze tőlem. Felpillantok bal oldalamra, mire kikerekednek csinosan spirálozott pillái, és azonnal karon ragad. Valerie nincs itt, és most a nyakamban akar lógni? Elráncibál szó szerint, a szokásos helyemre, majd leültet. - Nem ihatsz több kávét, csodálom, hogy még nem vagy rosszul - jelenti ki ellenkezést nem tűrően. - Másrészt, mi aggaszt annyira, hogy már lassan lilásodnak a szemeid?

Nem akarok válaszolni rá.

Ha választ kéne adnom, valamit ki kell találnom, mert akkor nagyon nagy szarban vagyok. Ella nem hagyja annyiban, ha valaki a kedveltjei közül, egy kicsit is szarul fest és ezáltal biztosra veszi a nyilvánvalót. Alapesetben kedvelem, de nem sokszor foglalkozik velem ennyire kiemelkedően, csak azokban a pillanatokban, mikor nincs mellette Val. Éppen ezért, valahol álszentnek tekintem. Tudom, hogy minden jó ő, Reed csodálatos, eszes, bomba testű barátnője, akinek hatalmas szíve van, csak éppen ő is kihasználja az embereket, még ha nem is veszi észre. Tudom, eléggé könyörtelen azt gondolnom róla, hogy ő az egyik legrosszabb barátnőm az iskolában, de nem tudom miképpen tekinthetnék rá. Illetve azt sem tudom, hogy ő mit akar tőlem. Lehet valami infó-morzsát Val hogylétéről, vagy hogy halálosan szerelmes vagyok Gideonba, érte sírok éjszakákon át és szinte minden gondolatomat ő tölti ki? Szerintem is, elég abszurd ötletek, kezdve az elsővel. Val bizonyára több ezer üzenetet hagy neki, nem úgy mint nekem. Val bizonyára jobban szimpatizál a vele majdnem egyenrangú lánnyal, mint velem. Val bizonyára csak szamarat keres a ló helyett, s mivel én még nála is lúzerebb vagyok, bizonyára ideálisnak lát egy pótléknak. Ahogy Ella is.

Sóhajtok.

- Csak sokat tanultam, tudod, néha bekattanok - erőltetek magamra egy félmosolyt, amiről lesüthet a kamuszag, mert csak ráncolja szemöldökeit. De annyiban hagyja a dolgot. Elkezd nekem mesélni szépen lassan adagolva, hogy mi történik vele, hogy Val írt neki este - míg nekem nem válaszolt -, hogy mennyire gyengének érzi magát és Tamot akarja. Szóba hozza Reedet, aki amint feltűnik az ebédlőben, máris barátnőjéhez siet, lenyomnak egy smárcsatát, és elmennek. Kösz szépen, máris nincs étvágyam, habár eddig sem volt.

Utálom a szerelmeseket. Sosem vesznek magukon kívül észre semmit és senkit, ezzel elbaszva az egész barátikörüket. De mit érdekelje a lányokat, mikor egy sereg Royal áll a hátuk mögött, mindenre készen. Én sem foglalkoznék másokkal a helyükben, nem leszek képmutató. De néha fáj. Fáj, hogy én az egyik Royal srácnak, név szerint Gideon Royalnak, nem lehettem a társa.