Csillaghullás

9.

Kilencedik fejezet, amelyben Osszián megoldást keres

Osszián a szokásoshoz képest későn ébredt. Végre eljött a szombat, végre visszakapta a telefonját, mégsem akaródzott kikelnie az ágyból. Bálint több üzenetet is küldött neki az éjjel, amiket figyelmen kívül hagyott, de a nappali fényben összeszedte a bátorságot, hogy elolvassa őket.

„Szóval, elmondtad valakinek?” Írta, miután Osszián percekig nem válaszolt. Ezután éjfélkor jött a folytatás.

„Minden rendben, ugye?”

Fél kettőkor ez:

„Na jó, kezdek aggódni. Jól vagy?”

Még később pedig:

„Gondolkodtam. Mi lenne, ha mind a ketten belépnénk a csoportba, és kiposztolnánk a saját, valós profilunkkal ugyanazt az üzenetet, amiben megkérjük őket, hogy álljanak le. Akkor tényleg elhinnénk, hogy mi vagyunk azok.”

Ossziánnak nem sokat kellett gondolkodnia a válaszon. Ha egy rajongó tényleg képes volt rá, hogy kövesse, akkor őt minél előbb le kell állítani.

Végre válaszolt Bálintnak.

„Bocsánat, dolgom volt, aztán meg elaludtam. Amit írtál az jó ötlet, lehet ez működne.”

Bálint akármennyire is későn feküdt le, most mégis azonnal válaszolt.

„Akkor jó, mert megírtam a posztot. Az az igazság, hogy Róka segített.”

Osszián egy pillanatra elfelejtette, hogyan kell lélegezni. Legrosszabb rémálmaiban sem akarta, hogy Róka tudomást szerezzen a Basszián shipről, mert biztos volt benne, hogy legközelebb, ha találkoznak a folyosón, Róka az A/B/O fanfictionből fog idézni.

„Róka? Biztos, hogy jó ötlet pont őt bevonni?”

Ossziánnak csak negyedszeri próbálkozásra sikerült ennyire szofisztikáltan fogalmazni.

„Róka apja ügyvéd, nem néznéd ki belőle, de a kisujjából kiráz egy ilyen hivatalos szöveget. Folytatni akarja a családi vállalkozást.”

Róka, mint az ártatlanok védelmezője? A gondolat annyira hülyén hangzott, hogy Osszián hangosan felröhögött. Rókára inkább az ördög ügyvédjének szerepe illett.

„Mit szólt, amikor elmondtad neki a Basszián dolgot?”

„Nem most mondtam el, hanem még akkor, amikor megmutattad a folyosón.”

„Te hülye vagy” kezdte, de viszatörölte. „Biztosan jó ötlet, hogy”, de ez sem volt az igazi. ”Szerintem Róka egy faszfej és...” Nem, nem kéne Bálintot megsérteni azzal, hogy a haverját ócsárolja. Olyan sokáig nem írt, hogy Bálint megelőzte.

„Nézd, tudom, hogy nem vagytok jóban Rókával. De azóta már beszéltem vele, hogy legyen veled normálisabb.”

„Hát, kösz.”

„Sajnálom, oké? Igazából már rég le kellett volna állítanom, már tavaly, még a pólós dolognál.”

Osszián elhúzta a száját.

„Hogyhogy most eszedbe jutott?”

Bálint sokáig nem írt. Percek teltek el, és Osszián már biztos volt benne, hogy nem érkezik válasz. Kimászott az ágyból, hogy felöltözzön, amikor újra felrezgett a mobilja. Visszaült az ágyra.

„Hülyeség, de az IHYBILY adta az ötletet. Ott is van erről szó, hogy Róka milyen szemét, és ez elgondolkoztatott. Sajnálom, hogy nem magamtól jutott eszembe és hogy nem korábban.”