Hogyan juss el A-ból C-be

"fiveteen"

•Terhes vagy?•

•Kitől kaptad? - törtem meg a közénk beállt csendet, mire felém fordította a fejét. Először nem tudta, hogy mire értem, aztán észrevette, hogy a karkötőjét piszkálom rögtön válaszolt.

•Még az egyik tanítványomtól. - húzódott lágy mosolyra ajkai az emlék miatt.

•Akkor most nekem is kéne adnom valamit? - húztam fel egyik szemöldököm és lehajtottam fejemet a karjára.

•Nem muszáj pont karkötőt... - könyökölt fel és újra megjelentek gödröcskéi.

Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam.

Itt az idő.

• Az õszinteség megfelel? - vonásai zavartságot mutattak, nem értette, hogy ezért miért ajándék, miért pont ezt mondtam. Jobban belegondolva, manapság az õszinteség igen nagy kiváltság, fõleg egy kapcsolatban. Gondoljunk csak rám és Austinra. Sose tennék olyat mint Ő . Azok után, megfogadtam, hogy ha nem muszáj, akkor soha senkinek se fogok hazudni. Jó, a kamu kapcsolaton kívül.

• Terhes vagy? - nevetett idétlenül rázkódó vállakkal a saját viccén, mire mellkasába bokszoltam.

Azta mindenit milyen izmos!

• Hát tőled biztos nem. - szálltam be én is a hülye poénjába. " A délelőtti programról lenne szó...

• Anyám terhes? - ráncolt homlokát. Most már teljesen összezavarodott, de hogy honnan jött neki ez a gyerek téma, azt senki se tudja.

• Fúj, dehogy! Clayton, senki se terhes! Max gondterhes, mint például én most miattad! - könyököltem fel én is kezemmel mutogatva. • Épp masszázsról jöttünk ki, amikor észrevettem, hogy nincs meg az egyik fülbevalóm. Nagyon megijedtem, mert borzasztóan fontos számomra az a pici ékszer. Mindent átkutattam, a táskámat kiborítottam, konkrétan már a földön másztam. Maga a tudat is annyira felidegesített, hogy elhagytam...

• Egy fülbevaló miatt pánikoltál be ennyire most? - ült fel és utalt a mostani gesztusaimra. Tényleg zavartan viselkedtem. Nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója. Féltem, hogy itt hagy és bemegy őrjöngeni, de talán az még jobban megijesztett, hogy lehet ez lesz számára az utolsó rúgás és végleg összetör. Lehet az én pletykás rossz szokásom miatt, pont kerül Õ és Mrs Clark kapcsolatára. Végleg.

• Bárcsak...- szemeim előtt megjelent egy fátyol, amit a feltörekvő könnyek képeztek. Túlságosan érzékeny vagyok. • Amíg visszamentem oda, ahol a masszázs volt, addig a többiek tovább mentek a fodrászhoz.. - akaratom ellenére megálltam, pont mikor jött volna a lényeg. Elcsuklott a hangom és most először, beszédem alatt felnéztem egyenesen a velem szembe ülõ srác szemeibe, aki próbált a legrosszabbra felkészülni. Egyik kezével nadrágja szélét piszkálja, miközben próbálja megfejteni az arcomon átsuhanó érzelmeket. • Az ajtó elõtt állva, kihalottam két hangot. Egy nõ és egy pasi volt bent, akik éppen élvezték egymás társaságát. Mint mondtam, fontos nekem az az ékszer, így nem törődve velük, bementem. Különösképpen nem voltam kíváncsi, hogy mit művelnek azon az asztalon, ahol pár perce konkrétan még én feküdtem, szóval szememet eltakarva próbáltam minél gyorsabban megkeresni. Ott se találtam, mielőtt már teljesen feladtam volna, láttam, hogy megcsillan valami az ágy alatt, amin a páros támaszkodott. A fülbevaló a páros női tagjának a lábánál hevert...

• Brooklyn, most emiatt ne legyél rosszul. Ha tudnád, hol csinálják még szerintem...

• Clayton, az anyukád volt az. - vágtam szavába meggondolatlanul nyersen. A félbehagyott mondatának vége belefagyott, szemei pedig golflabda méretûre kerekedtek. Néha összezárta száját, aztán újra kinyitotta mint aki próbál kinyögni bármi értelmeset. Nem éppen erre a reakcióra számítottam, arra gondoltam, hogy felpattan és rohan Margarethez, hogy kérdőre vonja.