Hogyan juss el A-ból C-be

"twenty-one"

                                    • Gyűrű •

Ahhoz képest, hogy reggel úgy keltem, hogy azt gondoltam senkise tudja elrontani a kedvemet, most még is úgy érzem magam, mintha átment volna rajtam egy kamion. Akármennyire is totálisan negatív a véleményem Austinról - pláne a nem létezõ kapcsolatunkról - még is sikerült felkavarnia a napok óta bennem tomboló érzelmeket. Gyűlölöm, de az emlékek miatt libabőrös lesz testem és megjelenik fejemben az a gondolat, hogy mi lenne ha, még együtt lennénk. Lehet a mi esküvõnkre készülnénk. Most találkoznék először a családjával, akiről egyébként hazudott, és Claytonnal is, aki szimplán számomra csak annyi lenne, mint a võlegényem testvére.

Clayton.

Bele se tudok gondolni. Clayton számomra már rég nem csak Austin testvére. Főleg az a csók után...

Vettem egy nagy levegőt, majd kifújás közben halkan benyitottam a szobába.  Clayton az ágyon feküdt félig betakarva ölében lévő laptopját nyomkodva. Felső még mindig nem takarta testét, de inkább a fején lévő feketekeretes szemüveg lepett meg.

Nem tudtam, hogy szemüveges.

Valamin dolgozhatott, mivel száját rágva nagyon koncentrált a képernyőre, még is, amikor becsuktam az ajtót, fejét felkapta és apró mosolyra húzta dús ajkait. Laptopot összecsukta és maga mellé rakta, majd az ágyat megpaskolta, hogy feküdjek mellé. Ellöktem magam az ajtótól és lassan elindultam felé.

Beszélni szerettem volna vele az előbbi beszélgetésemrõl Austinnal, csak azt nem tudtam, hogy hogy tálaljam. Egyértelmű nem-et mondtam testvére lényegretörő kérdésére, de ha õszinte akarok lenni, kissé elbizonytalanodtam. Volt már egy erős kőfal körülöttem, még is Austin egyetlen egy kérdésével lyukat tudott fúrni belé, amivel ha nem vigyázok, az egész leomlik és újra a csapdájába kerülök.

Bebújtam a takaró alá, amit félig magamra húztam és annak a sarkát kezdtem el piszkálni. Clayton némán figyelt, várva hátha megszólalok.

• Nem is tudtam, hogy szemüveges vagy. - kezdtem el a beszélgetést eléggé bénán.

• Ritkán szoktam hordani, elég idétlenül áll. - rántotta meg vállát, majd le is vette és az éjjeliszekrényre helyezte.

Őrjítően nézett ki benne!

Legszívesebben a nyakába ugrottam volna és addig csókolgattam volna, amíg meg nem jegyzi, hogy mennyire helyes benne.

Mégse tettem.

Annyira hatalma alá vett az elõzõ beszélgetés, hogy semmit se reagáltam az önkritikus megjegyzésére. Ahelyett, hogy megcáfoltam volna, témát tereltem.

• Nem akartalak megzavarni a munkádban, láttam mennyire belemerültél...

• Jaj, dehogy! - vágott közbe ellenkezve. • Az egyik itteni barátommal azon gondolkoztunk, hogy  tartanánk egy több hetes surf tábort olyan gyerekeknek, akik sajnos ezt nem tudnák megfizetni. Épp annak a szervezésén gondolkoztam. Nem nagy dolog, de...

• Clayton, ez fantasztikus ötlet! - kiáltottam fel boldogan, mire barátom elnevette magát. • Anyukád biztos büszke lesz rád.

• Félre ne érts, nem miatta teszem. - rázta meg a fejét. • Már rég nem érdekel a véleménye.

Clayton a csillagokat is lehozhatná az égről, valószínűleg, akkor se ismerné el a fiát Mrs Clark.

És sajnos ezt már Clayton is belátta és ahogy látom bele is törődött. Nem jogásznak tanult, ezzel pedig teljesen elásta magát az anyja szemében, aki pedig ráakasztotta a család feketebáránya címszót.