Hogyan juss el A-ból C-be

Karácsonyi Különkiadás

december 24.

Lassan kinyitottam álomból felébredt szemeimet és első dolgom az volt, hogy beszívtam a körülöttem tátongó számomra legcsodálatosabb és otthont nyújtó illatot. Közelebb bújtam a mögöttem fekvő férjemhez, majd az engem átölelő karjára esett pillantásom. Egyszerű, mégis gyönyörű gyűrűje csak úgy csillogott hosszúkás ujján, amit öt év után is büszkén visel. Lágy csókot nyomtam kézfejére és apró mosoly kúszott arcomra, ahogy elöntött az iránta érzett érzelmeim. Később konstatáltam csak, hogy a kanapén fekszünk kora reggel összegabajodva, ugyanis a tegnapi késő esti karácsonyfa állítás után már nem volt erőnk felmászni a halószobába. A karácsonyfánk gyönyörűen pompázott a szekrény melletti sarokban. A Clark családhoz hűen, ezt se sikerült normálisan véghez vinni, mivel már a legelején összevesztünk Claytonnal, hogy milyen színű legyen. Õ ragaszkodott a piroshoz, de Én az ezüstöt erőltettem, mivel már öt éve ugyanazokat a piros díszeket aggatjuk rá és szerintem pont itt volt az ideje a változtatásnak. Akár az egész égboltot leígérhettem volna neki, csak hogy adjon nekem igazat, meg se hatotta, makacs módon ragaszkodott a hülyeségéhez. Végül elég egyedi módon sikerült megoldani a problémát, mintha egy csíkot húztak volna középen, a fele ezüst, másik fele pedig piros lett. Akárhányszor ránézek, alig bírom ki nevetés nélkül, mégis melegség önti el szívemet. Már most félek, hogy majd mit fognak szólni a gyerekek hozzá, főleg Emily aki egy igazi kritikus. Öt éves, mégis könyörtelenül az arcodba vágja az igaz véleményét. Nathan két éves léttére, csak azt értékeli, hogy csillog, szóval neki teljesen mindegy, hogy éppen milyen színű.

Hosszas merengésemből egy nyakamra kapott csók ébresztett fel, mire rögtön vigyorogva megfordultam, hátára döntöttem és a csípőjére ültem. Kócos hajjal és kacér mosollyal pillantott rám, mire szívem rögtön hevesebben kezdett verni. Szavakkal nem tudom leírni, hogy mennyire szerelmes vagyok belé! Rajtam csak egyik szürke pólója volt pizsama gyanánt, rajta pedig egy karácsonyi szintén piros kockás hosszú nadrág volt. Meztelen mellkasára tenyereltem két kezemmel, mire hosszú hajam arcomba hullott.

- Karácsony van! - suttogtam lelkesen, nehogy felébredjenek a gyerekek az emeleten. Halkan nevetve fülem mögé tűrt egy kósza tincset és felült. Egyik kezével megtámaszkodott hátul, a másikkal pedig átkarolta derekamat. Szokásos reggeli csókra hajolt, amit örömmel viszonoztam.

- Nem értem mit szeretsz ennyire ebben az ünnepben. - ráncolta értetlenül homlokát.

- Jaj Clayton, ne légy ünneprontó! - húzódtam el tőle.

- Nem vagyok ünneprontó, az ezüst fád az! - mutatott felé, mire csak szemforgatást kap tőlem.

- Szerintem igazán ízléses lenne, ha nem makacskodtál volna. - rántok vállat és átkarolom a tarkóját, majd egy puszit nyomok szájára. - Készülődni kéne a családi karácsonyra. - elszörnyedt arccal dől hátra a kanapén vele együtt rántva engem. nevetve dőlök rá és álamat megtámasztom mellkasán. Keze rögtön fenekemre csúszik és úgy kezd el szitkozódni.

- Ha anyám megint előrukkol egy gusztustalan közös karácsonyi pulcsival akkor felgyújtom... a pasijával együtt! - hangosan nevetni kezdtem, mire Õ is vihogva számra szorította hatalmas tenyerét.

- Most miért? Mi bajod van a masszőrrel?

- Inkább mi nem? Azt észrevetted, hogy stírölni szokta a fenekedet? - háborodott fel, mint egy ovis, akitől elvették a csokiját.

- És? Most is a Te kezed van rajta és nem az Övé. Egyébként megértem, ha tehetném, Én is nézném a sajátomat, mert ami tény az tény. Elég jó kis fenekem van. - hülyéskedtem, lemásztam róla és a kanapéról, majd fenékrázva megindultam az ebédlő felé.