Hogyan juss el A-ból C-be

"epilógus"

2 hónappal később

Nagyot sóhajtva tekintettem ki az ablakon és figyeltem az elsuhanó épületeket, miközben száguldozó járművek gurultak el mellettem. A kora reggeli időhöz képest, a város nyüzsgött. Dudáltak, ordítottak az emberek egymással vagy éppen ráérősen sétáltak át a zebrán, ezzel feltartva a kilométeres autósorokat.

Hiába ez a nagy rohanás, feszültségemet ez se tudta elfeledtetni. Már vagy a hatodik rágómat rágtam, miközben lábammal feszülten doboltam.

Ideges voltam, oh de még mennyire!

Bambulásomból Charlotte érintése szakított ki, aki kézfejemre csúsztatta sajátját és egy lágy mosoly kíséretében megszorította azt. Próbáltam viszonozni kedves gesztusát, de amint megtettem, barátnőm rögtön leszűrte, hogy mosolyom nem valódi.

• Minden rendben lesz! - simította meg újra.

• Nem hiszem, hogy ez jó ötlet! - ráztam meg fejemet hevesen és szemeim előtt megjelent egy vékonyka könnyfátyol, majd lenéztem a kezembe szorongatott díszes borítékra.

Brianna Atkin & Austin Clark

Túl korán visszaütött az a mondás, hogy ,, Soha ne mond, hogy soha!"

A két, díszes név cifra betűkkel volt nyomtatva a borítékra, ami egy meghívott rejtett az Én nevemmel ellátva.

Amikor megtaláltam a leveleim között, habozás nélkül szemetesbe raktam. Hetekig, ha nem több ideig szenvedtem a Clark család lezárásával, pláne a fiúéval, aki kiszakított egy darabkát a szívemből, mégis bármikor képes lennék megbocsátani neki. Már csak a neve kiejtése is fájdalmat okoz, főleg abba belegondolva, hogy milyen csúnyán váltak el útjaink. Ennek ellenére, Charlotte úgy gondolta, hogy ideje felállnom a padlóról és végre pontot tenni a valós de mégis kamu kapcsolatomra, Austin és Brianna esküvőjén.

Kivette a meghívót, majd ellenkezést nem tűrve adta ki parancsba, hogy el kell mennem.

Abba már bele se merek gondolni, hogy ki ötlete volt meghívni engem is, mert a legvadabb álmaimban se gondoltam, hogy részt fogok venni Austin esküvőjén, úgy, hogy nem is Én vagyok a mennyasszony.

Mindezek mellett, szóba jött egy harmadik érv is mai megjelenésem mellett, aminél magabiztosan kijelentette Charlotte és Logan, hogy ez bizony nem telefon téma.

Ezt közölnöm kell vele, szemtõl szembe.

Logan és Charlotte. A híres, őrült Lotte páros.

Minden apróságon képesek összeveszni, órákig hisztizni vagy éppen drámázni, mégis amint a másiknak szüksége van a társára, ott van és minden sértődöttségét mellőzi, csak hogy teljes vállszélességgel tudja támogatni a másikat. És ettől tökéletesek.

Örültek, mégis a másik iránt érzett szeretetük mérhetetlen. Őrült vitáikhoz képest, Logan és Charlotte a napokban fognak összeköltözni, olyan mélyre fordult a kapcsolatuk. Roppant boldog vagyok, hogy megtalálták a ,,másik felüket" , de egy csöppnyi szomorúság is körbe kering, hogy már nem lesz ott velem. Nem kelek reggel a hangos szitkozódására, hogy nem találja a kulcsait, nem látom majd a pulton reggelizni, nem fogunk többet borozva és csokit habzsolva sírni romantikus filmeken és többé nem fog azzal nyaggatni egész áldott nap, hogy keressek végre valakit magam mellé.

Hiányozni fog. Borzasztóan hiányozni fog.

• Pedig az, mivel ez az egyetlen megoldás arra, hogy mindent tisztázni tudjatok...