𝐕𝐚𝐫𝐚́𝐳𝐬𝐥𝐨́𝐤 𝐕𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐚| 𝐃𝐑𝐀𝐂𝐎 𝐌𝐀𝐋𝐅𝐎𝐘 𝐅𝐅.

24.Rész - Roxmorts és edzés.

Oké oké! Megértettem.
- mondtam
_______________________

Lassan kiosontunk Pansyval. Mindketten a köpeny alatt, szinte lábujjhegyen jártunk.

Nem voltak már olyan sokan a folyosókon, mert a diákok nagy része házit írt, a tanárok meg a holnapi órákra készítették az anyagot.

De hát Frics úr, mint mindig, most is a gonosz tekintetével nézte, hogy kit lehet leszidni.

Miközben sétáltunk ki, Mrs. Norris észrevett minket. Vagyis valószínűleg, csak a levegővételünket hallotta, vagy a szagunk érezte. De épp elég volt ez is, ugyanis egyből nyávogva jelzett gazdájának.

Mi pedig szótlanul, hogy le ne bukjunk, sietve vettük a lépteket.

Lassan elértünk a nagy ajtóig, onnantól meg már könnyebb dolgunk van.
De arról teljesen elfeledkeztünk, hogy az ajtót ki kéne nyitni, méghozzá úgy, hogy ne keltsünk feltűnést. Nem mellesleg ez egy rozoga ajtó, ami nagy zajt csap.

Basszus! - mormogta Pansy

Frics úr közeledett felénk. Természetesen nem láthatott minket, ezért a macskáját követte, hátha ő tud valamit.
Mi pedig tanácstalanul álltunk.

Aztán eszembe jutott egy ötlet.
Mi lenne, ha egy kicsit elvakítanám Frics úrat, és addig elszökhetünk.
- gondoltam magamba

Elővettem a Hermionéval töltött korrepetálásom emlékeit, és egy halk obscuro varázslattal, egy kendő került Frics arcára.

Frics úr idegesen ide-oda kapkodott hogy most meg mi történt. De szerencsére minden kapálózását kikerültük aztán gyorsan kinyitottuk az ajtót, és már futottunk is.

~ 15 perc múlva ~

Huhh, Jól elfáradtam. Hallod azért ügyes voltál, azt hittem lebukunk.
- mondta Pansy

Ja, én is. De jókor jutott eszembe egy jó ötlet.
- mondtam

Jah, mint mindig. - mondta Pansy

Na mit csináljunk?
- kérdeztem Pansytól.

Először is rakd el a köpenyt, és húzd magadra a kapucnid. Úgy nem ismernek fel. Igazából nekem meg mindegy, mert nekem van engedélyem.
- mondta

Oké oké. - mondtam

~ Jó sokáig elszórakoztunk. Vettünk cukrokat, csokikat, és persze sok sok ruhát! Az mindig kell.~

Ideje visszamenni. - mondta Pansy

Indjunk! - feleltem

- Hosszas sétálás után visszatértünk. Felvettük a köpenyt. Most nem akadályoztak minket az utonkon.

Felszaladtam Harryhez, Pansy pedig elment a házunk klubhelyiségéhez.

Átadtam a testvéremnek a köpenyét, és indultam a sport cuccaimért, hiszen nem késhetek edzésről.

17:00kor már átöltözve, kiléptem a kviddics pályához. De aztán észrevettem, hogy a hugrabug, és a mardekár kviddicsesei veszekednek.

~ Oda mentem hozzájuk. ~

Hát itt meg mi történt?
- tettem fel a kérdést

Ezek azt hiszik, hogy övék a pálya.
- mondta idegesen Marcus, a kapitányunk.

A Hugrabugosok vezetője persze ebbe is belekötött.

Nem csak tietek a pálya, úgyhogy most mi jönnénk.
- mondta zacharias Smith
(a hugrabugosok vezetője)

Nagy veszekedés kezdődött, de én inkább nem szóltam bele. Majd megláttam a fiút. Tudjátok az a vöröses hajú, ,,megmentő" ha lehet annak nevezni. Amúgy a nevéről fogalmam sincs. De azt észrevettem, hogy nagyon bámuljuk egymást.

Mire észbekaptunk, vége lett a veszekedésnek. És mi mehettünk a pályára, de most csak fele időre, mert aztán a hugrabugosok jönnek.

Elkezdtük az edzést, és elmentek a sárga vendégek.
Ma is mindent beleadtam, és ma nagyon is jól ment az edzés.

Az utolsó 5 percben kb, vissszajöttek a hugrabugosok, és ez idő alatt a srác le sem vette rólam a szemét, ami kissé idegesítőnek bizonyult.

Marcus dühöngött, hogy milyen normálatlan a többi ház, és hogy edzeni sem hagynak minket. Így ma nem volt formájában.

Mikor vége lett az edzésnek, elmentem a szobánkba. És elkeszítettem a leckéket, majd elmentem vacsorázni Pansyval.
Nem nagyon részletezem, mert nem volt semmi különös.

Ezek után a szobánkba még sokat beszéltünk, majd lefeküdtünk aludni.

újraírva: 2023.03.21