Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Akkor figyeltem fel rád először mikor a tűz serlege mellett ültél. Én éppen indultam bedobni a nevemet, de a figyelmem rád terelődött. Már korábban tudtam ki vagy, ugyanis Harryvel jóban vagyunk. Sokat mesélt rólad, és meg akartalak ismerni. Aztán mikor majdnem elestél és én pont ott voltam és megfogtalak, egy jelnek vettem, hogy lesz még egymással dolgunk. És igazam is lett. Szeretem a mosolyod, hogy mindig optimista vagy és bátor. Jól tettem, hogy a sok lány közül téged választottalak.
Köszönöm Cedric, ez nagyon jól esik nekem. Hálás vagyok , hogy mindig támogatsz. Igaz, hogy nem olyan rég ismerjük egymást, de Szeretlek! - mondtam meghatódva, majd gyönyörű szemeit pásztázva közeledtem arcához. Az ajkainkat lágyan összeértek. Beletúrtam vörös hajába, míg ő a derekamon pihentette kezeit. Aztán Ced egy pillanatra elvált.
Én is szeretlek - suttogta fülembe, és engem akaratlanul is, de kirázott a hideg a fiú ezen mozdulatától.
Újból közelségére vágytam, de Cedric megállított.
Na most mi az? - kérdeztem értetlenül
Szeretnék neked adni valamit. - mondta mosolyogva a vöröske
Csukd be a szemed. - kért meg, én pedig így is tettem.
Ugye nem kell félnem? - kérdeztem mosolyogva
- Nem kell, tetszeni fog!
A hátam mögé lopózott, majd hajamat eltűrte a nyakamból. A testem egyből reagált érintésre, és bizsergést éreztem a korábban megérintett ponton. Ezt követően egy kissé hideg, idegen tárgyat éreztem meg nyakamon.
- Kinyithatod a szemed.
Egyből nyakamra néztem, ahol a boltba kiszemelt nyaklánc virított.
Arcomról meglepettség, és boldogság volt leolvasható. A szám már fülemig ért. Hol Cedricet hol pedig az új nyakláncomat néztem.
- Köszönöm szépen! Nem hittem volna, hogy figyelted mennyire megtetszett. Sosem fogom levenni. Így hogy tőled kaptam még értékesebb.
Pattogva és ujjongva előről Cedre ugrottam, és így öleltem tovább. A kedvemet most semmi nem ronthatta el. Lehet, hogy erre a gesztusra valaki csak vállrándítva reagált volna, de én mindent értékeltem, amit kaptam. Kisebb koromban Petúnia néniék még a szülinapomat is elfelejtették. Nem az ajándék érdekelt, az különösebbképp nem is számított...Egyedül Harry volt az aki minden egyes évben emlékezett. Nagyon szeretem a testvérem. Mindenki akinek van testvére, becsülje meg! Harry oly sok dolgot tanított nekem, és oly jó, hogy van kire számítanom és sosem vagyok egyedül.
Cedric megsimította hátam, ez zökketett ki gondolat menetemből. Még mindig rajta csimpaszkodtam, de ez látszólag őt nem zavarta.
- Örülök, hogy ennyire tetszik. Viszont lassan mennünk kéne, ugyanis már fél 4 van, a verseny pedig 5 kor kezdődik.
