𝐕𝐚𝐫𝐚́𝐳𝐬𝐥𝐨́𝐤 𝐕𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐚| 𝐃𝐑𝐀𝐂𝐎 𝐌𝐀𝐋𝐅𝐎𝐘 𝐅𝐅.

32.Rész - Draco visszatérése

Rá kellett jönnöm, hogy egyedül ez nem megy....
________________
~ Másnap~

Korán keltünk, ugyanis Ms.Weasley felébresztett minket. Harrynek és nekem fontos teendőnk volt, így kipattantunk az ágyból és készülődni kezdtünk.

Felöltöztem, megmostam a fogam és az arcom, aztán Nurut beleraktam a táskámba. Lementem reggelizni, addigra Harry már rég az asztalnál ült.
Ms.Weasley reggelivel kínált, amit el is fogadtam.
Az összes felnőtt már itt volt.
Nurunak is kerestem valami finomat, és beraktam mellé.
Miután megreggeliztünk Mr.Weasley, Harry és én felkerekedtünk a mágiaügyi minisztériumba. Ma dől el, hogy mi lesz a tesóm sorsa. Én mivel szemtanú vagyok, illetve Ms.Frigg is, ezért valószínüleg nekünk is beszélni kell majd a történtekről. Remélem megjön Caramel esze, és Harryt ártatlannak titulálják.

~ A minisztériumban ~

Egy telefonfülke segítségével jutottunk ide. Rengeteg varázsló és boszorkány volt itt, pedig még csak reggel van. Beléptünk a liftbe, és egészen a misztériumi főosztályig mentünk. Kilépve megláttam Luciust, aki Corneliussal beszélgetett. Harag fogott el és mérhetetlenül nagy fájdalom. Cedric és Draco is eszembejutott. Továbbra is hordom mindkét fiútól kapott ékszerem. De vajon Draco is rossz ember, csakúgy mint az apja?

Nem tudtam sokat agyalni a dolgon, ugyanis észrevettek minket.
Lucius szigorú tekintettel mért végig mindnyájunkat. Kínos pillanat volt, de Mr.Weasley hamar tovább tessékelt minket.

Már az ajtó előtt álltunk, sajnos el kellett búcsúznunk Harrytől. Mi nem mehettünk be a meghallgatásra. Innentől kezdve sajnos nem tudtuk, hogy mi történik odabent. Helyet foglaltunk egy párkány szerűségen, és vártuk a fejleményeket.

Majd kijött Dumbledore professzor. Igen, ezek szerint ő is itt volt.
Behívott engem és az éppen felénk tartó Ms.Frigg-et is. Tanuskodnunk kellett. A hölgy nem tudott mondani semmi értelmeset, nekem pedig nem hittek. Azt gondolták, hogy csak védeni akarom Harryt.

- Nem tért vissza! Hülyeséget beszélnek, maga pedig csak védi a mostohatestvérét Ms.Potter. Jól begyakorolták a meséjüket. - mondta Cornelius

Ez kicsit rosszul esett, hogy itt is tudják, hogy nem a testvérem. Csak abban reménykedtem, hogy nem tudják a szüleim.

Harry szomorú pillantással nézett szemeimbe...

Ezután Dumbledore mindenhogy próbálkozott meggyőzni a testületet, ami végezetül sikerült is.

Nagyon örültem neki!!!! Harry folytathatja a tanulmányait a Roxfortban! Jeee!!

Ezt követően eltelt egy jó pár nap. És eljött az augusztus vége. Így elindultunk Mordon professzorral és Harryvel a vonatra. Közben egy kóbor kutya is mögöttünk sétált, akiről rémszem egyből tudta, hogy Sirius az. Harrytől akart elbúcsúzni, és adni a szüleiről egy képet akik korábban szintén a rendbe tartoztak.

Meghatódva figyeltem ezt az aranyos pillanatot. Egykor még teljesen abban a hitben voltam, hogy ők a szüleim, majd kiderült, hogy mégsem. Ez egy eleve nagy csalódás, de tudni hogy ki a vérszerinti apám mégnagyobb csalódás. De ez jutott nekem....

~ Vonaton ~

A testvéremmel Hermivel,Ronnal,Pansyval ültünk egy kabinba. Ők igazán jó barátaim, szeretem őket. Pansynak is elmeséltem a történteket, mert ő még semmit sem tudott.

Lesokkolódva hallgatta a mesélésünket. Egyébként egészen megbarátkozott a griffendélesekkel is.
Sokat beszélgettünk az úton. Harry nagyon elfáradt ugyanis elaludt. Mi pedig folytattuk a dumálást. Hamarosan felkelt Harry, de láttam, hogy valami nem stimmel vele.