𝐕𝐚𝐫𝐚́𝐳𝐬𝐥𝐨́𝐤 𝐕𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐚| 𝐃𝐑𝐀𝐂𝐎 𝐌𝐀𝐋𝐅𝐎𝐘 𝐅𝐅.

33.Rész - Bűvös toll

Ezután minden tisztálkodás, pakolás nélkül elnyomott az álom, vagyis inkább a rémálom...
_________________

Reggel az ébresztőre keltem. Pansy nem felejtette el bekapcsolni ellentétben velem.

A barátnőm már harmadszor is kinyomta, mikor már én sem bírtam visszaaludni.
A fali órára nézve 6:00 múlt.
Roppant fáradt és nyúzott voltam.
Felültem az ágyamon és csak néztem ki a fejemből.

Pansy közben a fürdő felé vette az irányt, de feljajdult.

- Áááuuu!!!! - kiáltotta

- Mi van? - kérdeztem aggódva

- Ráléptem valami éles szarra!
- kiabálta, majd felvéve a földről szemügyre vette

- Oh, asszem ez a tiéd? De hogy került a földre hm? - tette fel a kérdést

- Ideges voltam - rándítottam meg a vállam

- Evie drágám, mi a baj? De most komolyan! - kérdezte

- Semmi bajom nincsen. - feleltem neki egy mű mosolyt felvéve

- Evie! Már régóta ismerlek, és tudom, most tényleg komoly a gond!

- Hagyj már! Minek száll rám mindenki?! Kutya bajom!
- kiabáltam idegesen

Ezután puffogva, fülest bedugva elkészülődtem a mai napra. Nem akartam se Pansyval, se mással beszélni.

A fürdő tükrében megláttam magam. Egy szörny nézett rám vissza. Undorodtam magamtól, elegem volt az életemből, és igen....elgondolkodtam rajta milyen jó lenne itthagyni a világot. De nem merném megtenni. Harry számít rám, ahogy én is rá. Csak ő tartja bennem a lelket, még akkor is ha ő is betegnek tart.

Sokáig sírtam magamat nézve a tükörbe, majd mikor már úgy ítéltem meg, hogy elfogytak a könnyeim, elindultam reggelizni.
Pansy addigra már rég lent volt.

A nagytermet meglátva egyből rosszul lettem. Iszonyat sok volt az ember. Kissé bepánikoltam. De erőt vettem magamon és leültem a házunk asztalához Pansy mellé.
Egy almát vettem el, és majszolni kezdtem.
Hamarosan megérkezett Draco....meg a csatlósai is.
Ugyanolyan volt mint tegnap. Nyugodt és gúnyos arcú. De még is volt benne valami amivel egyben megnyugtatott, de fel is tüzelt...

Meglátott engem, feltűnőem sokáig figyelt. És mintha arca ellágyult volna egy röpke pillanatra, de igazából szerintem csak beképzeltem az egészet. Már nem is engem nézett.

Próbáltam az almámra koncentrálni, de a fele sajnos megmaradt, nem volt étvágyam hozzá.
Pansyt otthagyva, elindultam az első órámra, igaz még volt 35 perc addig, de inkább voltam egyedül.
Kifele menet beleütköztem a felém jövő Mattheoba. Ő még csak most jött reggelizni.

- bocs! - mondta

- Semmi.... - feleltem, majd folytattam utamat.

Az első óránk svk-volt, így bementem a terembe. Még senki sem volt ott így nyugodtan bármelyik helyre leülhettem.
A fal melletti, közép tájon levő padban foglaltam helyet, majd lehajtottam a fejem a padra.

Eltelt egy kis idő mikor a nevemet hallottam meg. Pansy volt az aki épp bejött a terembe.

- Evie! Már mindenhol kerestelek! Mit csinálsz itt?