𝐕𝐚𝐫𝐚́𝐳𝐬𝐥𝐨́𝐤 𝐕𝐢𝐥𝐚́𝐠𝐚| 𝐃𝐑𝐀𝐂𝐎 𝐌𝐀𝐋𝐅𝐎𝐘 𝐅𝐅.

31. Rész - Dementorok Little Whingingbe

Ma már augusztus közepében járunk, és egy újabb nyári szünet telt el. Ez a mostani különösen szörnyen telt. A 2. Tanév végén rengeteg sérelem ért, testiek és lelkiek egyaránt.
Cedric halála rettenetesen megviselt. Az estéim nagyrész úgy teltek, hogy álomba sírtam magam. Meg kell hogy mondjam depressziós lettem. Ráadásul azzal, hogy kiderült, hogy ki is valójában az apám, egyre csak ostorozom magam, hogy miért pont én....
Az anyám kiléte továbbra is rejtély, ahogy az is, hogy van-e vérszerinti testvérem, es ha igen, ki az.
Hiába próbálok ezekről a dolgokról megfeledkezni, egyszerűen nem megy. Harry is látja rajtam, hogy nem vagyok jól és segít amiben tud, de jelenleg kilátástalannak látom a helyzetet.
Az emlékeim egyrecsak gyötörnek. Minden este újraálmodom a történteket, aztán izzadva és könnyezve felrémülök, majd Harryhez megyek, nyugalomra vágyva.

A bokám már rég meggyógyult, így lekerülhetett róla a gipsz is. Viszont szegény Harry dolgozott helyettem is egy teljes hónapig itt Vernon bácsiéknál. Az egyszerűbb feladatokat én is meg tudtam csinálni, de a nagy része a tesómra hárult. Egyébként a combomon pedig valószínűleg örökre ott marad a heg, ugyanis elég mélyre hatolt a kés.

Reménykedem, hogy az új tanév segít, és kilábalok ebből az egész érzelmi helyzetemből. Cedric megkért, hogy lépjek túl rajta, és ezt tiszteletbe kell tartanom.
A mai nappal elhatároztam, hogy erőt veszek magamon és próbálok nem figyelni a belső démonjaimra, mégha szinte lehetetlen is. Hamarosan indulunk a Weasley családhoz az utolsó 2 teljes hetünkre a vakációból. Pansy sajnos nem tart velünk, mivel azért nem annyira szívlelik egymást, csak a kedvemért a barátnőm visszavett a modorából.

_________
Még mielőtt Ron családjához mentünk volna, visszavolt néhány nap. Így kitaláltuk Harryvel, hogy ma elmegyünk a játszótérre, valmi program gyanánt.
Egyébként mindennap sokat sétálunk, ha nincs ránk szüksége a nevelőszüleinknek. A mai nap is így tettünk, és délután el is indultunk az említett helyre.
A séták mindig segítettek a lelki bajaimon, így szívesen mentem.

- Na indulás hugi!

Kiléptünk az ajtón, majd jó pár kilométerre arrébb a játszótérhez értünk.

Mennyi kisgyerek! - mondtam Harrynek, aztán leültünk két szabad helyre.

Sokáig pihentünk ott. Néztük a felhőtlenül boldog kölyköket, és aggódó, szerető szüleiket, akik hamarosan haza felé vették az irányt gyerekeikkel. Karórámra ránézve már fél 6 múlott ekkor. Ekkor feleszméltem, hogy már órák óta itt vagyunk.
Harryre néztem, aki szomorú volt. A szemei üvegesek voltak, de próbálta tartani magát. Talán azért is, hogy ne zúdítson rám terhet, mert jelenleg egy kicsivel jobban voltam a friss levegőtől és a környezettől. Valahogy én világ életemben szerettem ami körülvesz, és ámulattal figyeltem minden szép virágot, madarat, az eget illetve folyókat, tavakat.

- Mi a baj Harry? - kérdeztem tőle

- Semmi bajom! - mosolyt erőltetett magára

- Engem nem tudsz átverni!figyelek, mondjad!

- Csak néztem a boldog családokat, és elgondolkoztam milyen lenne, ha.....

- Ha az apám nem ölte volna meg a szüleid.... - fejeztem be mondatát

Eddig tartott a jó kedvem. Ennek helyét a bűntudat vette most át.

- Sajnálom Harry...Hidd el, fogalmam sem volt, hogy pont én ártottam neked a legtöbbet. Haragudhatsz rám, mert jogosan tennéd. Mégha nem is tudok változtatni azon, hogy egy pszichopata az apám, de helyette is mindent sajnálok....

- Hugi! Ezt már megbeszéltük! Nem te vagy a hibás, te csak beleszülettél egy olyan családba ahova nem kellett volna. Nem érdemelnek meg téged. Te egy jó ember vagy, és mindig a húgom maradsz, akkor is ha valójában nem vagy az. Voldemort minden rosszért a felelős, és meg kell halnia.