Ez a nap már nem lehet ennél rosszabb! ____________________
Harry megvárt engem. Így már ketten mehettünk, több bátorsággal.
A tanárok sem értettek semmit. Azt hihették, hogy bementünk a serleghez, és valami folytán mi tettük bele e nevünket. Pedig ez nem így történt. De mégis, hogy bizonyíthattuk volna az igazunkat. SEHOGY.
Így lassan mentem be Harryvel a többi versenyzőhöz. Ők is meglepődve bámultak minket. De Viktor Krum mosolygott rám. Ez igazán váratlanul ért, de viszonoztam.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A többiek pedig nem csináltak, és nem mondtak semmit.
Egy pár perc elteltével, nagy csörtetéssel érkezett meg Dumbledore professzor és még néhány tanár.
MIT CSINÁLTATOK! UGYE NEM DOBTATOK BELE SEMMIT A SERLEGBE?! - kiabálta a professzor
Én alig bírtam megszólalni az ijedségtől.
N-n-e-m - feleltem az igazgató kérdésére, majd Harry is így tett.
Akkor mégis hogy lehetséges ez? Ilyen még sosem történt. - kezdett bele a gondolkodásba Dumbledore professzor
A többi tanár is csak találgatni tudott. Mcgalagony professzor aggódó arccal nézett minket, pedig ez nála egyáltalán nem megszokott.
Nem tudom mi történhetett, de nincsen választásotok, muszáj részt vennetek. Mert ha nem így történne, nagyobb gond lenne mint most. Most pedig menjen mindenki a dolgára. Jó éjszakát! - mondta Dumbledore majd kitessékelt minket. Gondolom valamit a tanárokkal akar beszélni.
Miközben mentünk a házaink felé, illetve a többiek a vendég szobákba, Viktor odajött mellém.
Evie, nyugodj meg. Nem lesz semmi gond. - mondta nyugtatásképp
Köszönöm. De egyszerűen nem tudom, hogy hogy történhetett ez, és inkább Harryt féltem mint magamat. - mondtam neki
Megértem. Esetleg nem akarsz ma sétálni egyet, tudok egy nagyon jó helyet. - mondta Viktor
Igazán kedves vagy, de sajnos ma Harryékkel megyek sétálni. Már megígértem nekik. Majd máskor. - mondtam mosolyogva
Rendben, én tudok várni. Majd szólj ha ráérsz. - mondta Viktor majd elment a vendégeknek kiadott szobája felé.
Már csak 3 an maradtunk, mert út közben Fleur is elment.
Harry akkor ma áll a séta? - kérdeztem
Válasz erre nem érkezett.
Kicsit megböködtem a testvérem.
Ja, mi??? Bocsi csak kicsit elgondolkodtam. - mondta zavarodottan
Vettem észre. Mondom ma áll a séta?
Igen, persze. - felelte
Na jól van én mentem. Sziasztok! - mondta a vörös hajú, aki nem Weasley:D
Szia Cedric! - köszönt Harry
Szia! - mondtam én is
Szóval Cedricnek hívják - gondoltam magamban.
Harryvel közben sétáltunk a griffendélesekhez.
Harry? Ugye nincs semmi gond? Értem én, hogy téged is meglepett, de nem kell aggódnod, biztosan okkal történt ez. - mondtam neki
Igazad van. De ebben a versenyben rengetegen meghalnak/meghaltak. Fogalmam sincs mit kezdjek, és nem szeretném, hogy bármi baj történjen veled, vagy velem - mondta Harry
Ne aggódj. Vigyázok magamra! Majd együtt kitaláljuk mi lesz. És a tanárok is biztosan a segítségünkre lesznek. - mondtam a testvéremnek
Pár perc múlva már ott is voltunk a griffendélesek festményénél. Harry elmondta a jelszót, majd kihívta Hermionet és Ront.
Szia Evie! - köszönt Hermione
Ron pedig durcásan bámult minket.
Veled meg mi van? - kérdeztem Rontól
Semmi. - válaszolt flegmán
Láttam, hogy nem akar róla beszélni, így elindultunk Hagridhoz.
Út közben odasúgtam Harrynek, hogy miért ilyen Ron. De ő sem tudta.
Egy 7 perc elteltével megérkeztünk Hagrid kunyhójához, aki már kint várt minket.
Szia Hagrid! - köszöntünk egyszerre
Sziasztok! Örülök, hogy eljöttetek. Evie, nem is tudtam, hogy te is jössz, de minden esetre, neked is nagyon örülök! - mondta Hagrid
Erre nem igazán tudtunk mit válaszolni, így vártuk, hogy mondjon valamit Hagrid, vagy pedig elinduljunk.
Na gyerekek, akkor induljunk. - mondta Hagrid
Mi pedig követtük őt. Ja és egyébként Ron még mindig nagyon morcos, de mivel nem hajlandó elmondani, ezért nem faggattuk.
Hagrid, neked mi dolgod van a tiltott rengetegben? - kérdezte Hermione
Hát...sajnos ezt nem oszthatom meg veletek, mert elég titkos ügyről van szó. De annyit mondhatok, hogy a kentaúrokat, azon belül Firenzét keressük. - mondta Hagrid
Oh értem. - válaszolt egyszerűen Hermione
Rengeteget sétáltunk, míg végre megtaláltuk Firenzét.
Szervusz Firenze! - köszönt Hagrid
Üdvözletem, barátom! Mondd miben segíthetek? - kérdezte kedvesen Firenze
Ne haragudj, a váratlan látogatásért. De fontos kérdésem lenne hozzád. Jaj tényleg, majdnem elfelejtettem. Ő itt Hermione, Ron, és Harry de őket már ismered. Ő pedig Evie, most 2.-os.
Sziasztok! - köszöntött minket is. Mi pedig udvariasan visszaköszöntünk
Gyerekek, míg én beszélek, menjetek el sétálni egy kicsit a környéken, de ne váljatok szét, és ne menjetek messzire. - figyelmeztetett minket Hagrid
Rendben. - feleltük majd elindultunk
Már sétaltunk egy ideje, mikor Harry bátorkodott feltenni a kérdést barátjának, hogy mi baja van.
Ő pedig erre nagyon kiborult.
Szerintetek? Annyira viccesek vagytok azzal, hogy csak úgy bedobtátok a cetliket a serlegbe. Tudom, hogy direkt csináltátok, a hírnévért. Azt akartátok, hogy ti legyetek a suli menői. - mondta dühösen Ron, mi pedig elképedve hallgattuk
Jézusom Ron! Neked teljesen elment az eszed? - szólt közben Hermione és megint elkezde az unalmas tudományos magyarázatait. Így inkább azt nem részletezem, mivel nekünk még szót sem adott.
