𝐃 𝐈 𝐄 𝐂 𝐈 𝐎 𝐂 𝐇 𝐎 - 𝐀 𝐲𝐞𝐚𝐫 𝐚𝐠𝐨

2.2K 158 9
                                    

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐚́𝐩𝐫𝐢𝐥𝐢𝐬 27. 𝐏𝐨𝐫𝐭𝐢𝐦𝐚𝐨

" - Szóval, ha nem kéne velem sem beszélgetnél most?

- Valószínűleg nem, mert meg voltak a rólad alkotott véleményeik az embereknek és mindenki azt mondta, hogy rengeteget beszélsz és folyton poénkodsz szóval egy kicsit húztam a számat, de kellemesen csalódtam benned, mert igazából jóval több vagy egy locsofecsi és poénkodó britnél. - mondta őszintén, mire kissé meglepetten pillantottam rá.

- Ennyi. Én csak jó ember tudok lenni. - húzódott vigyorra a szám csak hogy idegesítsem egy kicsit őt.- Nem, amúgy ez jól esett, hogy őszinte vagy és nem köntörfalazol. Sokan hiszik ezt, ahogy azt is, hogy én nem tudok dühös lenne is és hogy nincs itt helyem, mert még fiatal vagyok, de csesszék meg az ilyenek. Itt vagyok, mert megérdemlem és igen is tudok dühös és csalódott lenni még, ha ezt ők sokan el sem hiszik.

- Ez a beszéd. Ez a jó hozzá állás a dolgokhoz. És amúgy szerintem is teljesen jogosan van itt helyed... "

- Ez jól esik, köszi Taylor. - mosolyogtam a lányra, aki csak fáradt tekintettel rántott vállat, majd ásított egy nagyot.

- Na gyerünk. A következő. 

- Nem akarsz inkább pihenni? Mármint nem rosszból csak eléggé kimerültnek tűnsz. - húztam el a számat.

- Nem. Van egy hét kihagyásom már így is és nem hiányzik, hogy Lewadott még jobban nehezteljen rám ez miatt. - ingatta meg a fejét.

- De itt nem lát semmit. - mutattam körbe.

- De akkor sem haladunk semmit és kell valamit írnom a mai naphoz, hogy miről volt szó és ilyenek.

- Na akkor írj valamit és ha kész mondom mi lesz. 

- Lando nem. Haladnunk kell. Már így is van egy csomó lemaradásunk.

- Pedig ez lesz Taylor. Nem fogok válaszolni. - fontam keresztbe a karom, mint egy durcás kisgyerek. 

- Lando! - szólt rá, de még csak a szemem sem rebbent, sőt igazából még azt is becsuktam. Ignoráltam őt, ami miatt fújtatott.

- Egyszer még nagyon megverlek Norris. - morogta, miközben elvette a fekete laptopot. 

- Carlos is már hányszor megígérte erre sehol semmi. - vigyorogtam diadalittasan. 

- Azért, mert Carlos már hozzá szokott a makacsságodhoz és van hozzá türelme.

- Szóval ezzel arra célzol, hogy neked nincs türelmed hozzám? - vontam fel szórakozottan a szemöldököm.

- Talált süllyedt. De csak ma.

- Meg, majd a legközelebbi és az azutáni meg az azutáni és a a többi napokon sem lesz. - húztam az idegeit direkt. 

- Na jó, menj a fenébe. - nevette el magát. - Kész vagyok. - mondta.

- Van Netflixed?

- Aha, miért?

- Mert bele kezdünk a sorozatba, amit mondtam.

- Lando ne már. Akkor hasznosabb lenne tovább menni a kérdésekkel.

- Igen, de mindjárt elalszol szóval kicsit jobban esik az egómnak, ha a sorozat alatt alszol be, ha bealszol és nem a válaszaimon. - mondtam, ezzel kicsalva belőle egy újabb nevetést.

𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/Where stories live. Discover now