𝐂 𝐔 𝐀 𝐑 𝐄 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐍 𝐔 𝐄 𝐕 𝐄 - 𝐇𝐨𝐫𝐫𝐢𝐛𝐥𝐞 𝐝𝐮𝐨

1.6K 154 6
                                    

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐉𝐮́𝐥𝐢𝐮𝐬 5. 𝐖𝐚𝐥𝐞𝐬

- Hol vagyunk? - szólalt meg mellőlem Max.

- Fél óra és Walesben. - mondtam a GPS-re nézve.

- Miért nem ébresztettél fel?

- Mert vagy 5 perccel azután aludtál be, hogy elindultunk és így legalább nem csipogtál végig.

- Imádom, amikor ennyire kedves vagy. - morogta, majd amennyire tudott nyújtózott egyet. - De most tudod mivel lógsz még nekem?

- Neked? Mindent kifizettem már, minden elvesztett fogadást.

- Nem úgy kettyó pityu. Még mindig nem csicseregtél Taylorról. Taylor, igaz?

- Igen Taylor. De mire vagy kíváncsi?

- Mikor jöttetek össze?

- Június elején, még Bakuban.

- Már akkor? Azt hittem csak egy vagy két hete. - mondta meglepetten.

- Végre akkor Max. Volt előtte elég sok dolog, ami közbe jött meg átírta a dolgokat.

- Mi volt?

- Veszekedtünk, megsértődtem, ő is megsértődött aztán megint veszekedtünk és azután kötöttünk ki ott, hogy akkor megpróbáljuk együtt, de még akkor is hadi lábon álltunk egymással valamilyen szinten és utána egy, másfél héttel később fogtam fel csak igazán, hogy ez most tényleg így van és itt van nekem, de ez sem tartott sokáig. Miután megvolt a diploma osztója derült ki egy, két elég fontos dolog, mint például, hogy az öccse rákos és ezért is van most kórházban, szóval nem egyszerű. - mondtam nagyon röviden összefoglalva a dolgokat.

- Ezt asszem fel kell dolgozzam. - mondta halkan. - Taylor idősebb nálad?

- Csak ez maradt meg? - kaptam rá a tekintetem.

- Nem. - ingatta meg a fejét. - De még nem tudom, hogy mit reagáljak arra, amit mondtál. Tudod feldolgozás alatt van még.

- Amúgy idősebb, nem egészen 3 évvel. Ha jól emlékszem január 20-án született.

- Milyen kis pici vagy. - vinnyogta.

- Kussolj már. - forgattam meg a szemem. - Meg amúgy is, mintha nem egy idősek lennénk.

§§§

Délután négy is elmúlt mikor már beértünk a kórházba. A városban szépen befogtunk egy 'kis' dugót és majdnem egy órát töltöttünk el ott. Maxel a nyomomban lépkedtünk a lift felé és ahogy egyre közelebb kerültünk a kis fém dobozhoz, úgy kúszott fel a pulzusom is. Csendben tettük meg az utunkat a harmadikra, ahol szerencsére nem tartott sokáig megtalálni a 374-es szobát. Egy nagy levegőt véve kopogtam, majd pár pillanattal később be is léptünk.

Maga a szoba semmi másban nem tért le egy átlagos kórházi szobától. Andy az ágyon ült a telefonjával a kezében, miközben több fajta infúzió vagy mi a halálom volt a kezére kötve. Taylor az ágy szélén könyökölve aludt, ami egy halvány mosolyt csalt az arcomra.

- Szevasz pajti. - öklöztem le vele. - Ő itt Max egy jó barátom. Gondoltuk örülnél egy kis társaságnak.

- Max Fewtrell. - nyújtott kezet neki mosolyogva.

- Andy Hall. - fogadta el. - Nem rég aludt el, de szerintem nyugodtan felébresztheted. - mondta Taylor felé bökve, de válaszul csak megráztam a fejem.

- Hogy vagy? - kérdeztem.

- Változó. Most per pillanat jól, de ma még lesz egy kemo. - sóhajtotta.

- Akkor gondolom addig nem bánod, ha szórakoztatunk. - mondta jókedvűen Max.

- Egyáltalán nem. - mosolygott.

- Milyenek a napok itt?

- Halál unalom, de mivel Tay szinte null huszonnégyben itt van, ezért könnyebb. Biztos vagyok benne, hogy ez a kevesebb, mint egy hét alatt többet volt itt velem, mint otthon. - ingatta meg a fejét.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem egy kis aggodalommal a hangomban.

- Reggel jön és este megy, ha úgy van, de az egyik kemo elég kemény volt és akkor estére is itt maradt. Apu nem tud annyit bejönni, mert ugye dolgozik, de ha teheti ő is itt van.

- A kemok milyenek?

- Nehezek. Van, ami után semmi bajom, de van amikor meg órákig csak szenvedek.

- Kitartás, menni fog. - mondtam biztatóan, mire csak biccentett egyet.

- És mit csinálsz itt? Mármint ha semmi dolgod akkor mit tudsz csinálni? - kérdezte őt Max.

- Videót, filmet nézek. Társasozunk vagy Tay gitározik.

- Na az úgy tök menő. - bólintott.

- Egyébként gratulálok a hétvégéhez. Tök jól mentél. - nézett rám.

- Köszi pajti, de lehetett volna jobb vége is. - rántottam vállat.

- Fejezd már be kettyó pityu. Ott voltál a dobogón, szereztél pontot és kaptál elég pezsgőt is a bamba képedre. Örülj már ennek. - lökte meg a karomat Max.

- Ember halkabban már. - löktem vissza. Andy csak nevetve nézett minket, ami miatt csak mosolyogni tudtam.

- Sajnálom, hogy megszakítom a jó kedvet, de Taylor vagy Patrick itt van? - lépett be egy fehér köpenyes doki.

- Taylor itt van csak alszik, felébresszük?

- Fel kéne sajnos. Van egy-két dolog, amit kéne beszéljünk vele a kemoterápia előtt.

- Egy pillanat.

- Kint leszek. - bólintott a nő.

- Tay. - rázta meg a vállát Andy.

- Hmm? - nyitotta ki a szemét.

- Dr. Lindsey keres.

- Hmm oké. - dünnyögte álmosan. A szívem a torkomban dobogott, amikor körbe nézett és észre vett minket. - Hello. - mosolygott ránk.

- Szia. - mosolyogtam. - Tay, ő itt Max egy jó barátom. Max, ő itt Tay, a barátnőm. - mondtam és közben a kezemet nyújtottam felé.

- Szia, örülök, hogy megismerhetlek. - mosolygott rá Taylor kissé fáradtan.

- Szintén. - bólintott Max.

- Mindjárt jövök, beszélek a dokival. - mondta, majd a karomon végig simítva lépett ki a szobából.

- Lando, ha láttad volna az arcod. - kezdett vihogni Max. - Mostantól nem kettyó pityu, hanem Rómeó leszel.

- Hallod ezt? Rosszabb, mint Carlos. - ciccegtem.

- Borzalmasak vagytok. - nevetett.

- Látod? Mondtam már, hogy mindenki imád miket így hívni. - fordultam Max felé.

- Igazad van. Mostantól Borzalmas Max leszek, te meg Borzalmas Rómeó és mi így leszünk Borzalmasék. - bólogatott.

- Nem bírom. - vihogtam velük együtt.

- Borzalmasék. - csapkodta a lábát Andy.

- Jó nyugi. Inkább azt nézzük, hogy Taylor mindjárt lecsapja csóri nőt. -bökött az ablak felé Max.

- Uhhf. - mondta halkan Andy amit meg tudom érteni miért. Tay elég idegesen magyarázott valamit a dokinak, aki csak tűrte ezt és bólogatott.

§§§

𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/Where stories live. Discover now