𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐕 𝐄 𝐈 𝐍 𝐓 𝐈 𝐎 𝐂 𝐇 𝐎 - 𝐓𝐫𝐚𝐟𝐟𝐢𝐜 𝐣𝐚𝐦

𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋

𝐌𝐚́𝐣𝐮𝐬 14. 𝐎𝐱𝐟𝐨𝐫𝐝

" - Nem éri meg. - suttogta a fülembe, miközben szorosabban tartott. - Gyere. - próbált visszafelé húzni, de nem hagytam magam.

- Lando engedj el! - morogtam, miközben a kezét próbáltam lehámozni magamról.

- Nem. - mondta, majd megemelve elindult vissza az autójához.

- Tegyél már le!

- Érts már meg, hogy nm éri meg. Ez egy hülye barom és nem kell miatta bajba keverned magad megint. Egyáltalán nem igaz, amit mond. Hagyd lógva Taylor.

- De fáj! - mondtam már szomorúan, mintsem dühösen.

- De nem igaz és ezt mindenki tudja. - engedett a szorításán lassan, mikor a lábam újra a földet érte. Most már nem akartam vissza menni, sokkal inkább eltűnni szerettem volna. - Kérlek szállj be. - mondta lágyan, mire csak bólintottam és szótlanul beültem a sport autóba. "

- Megvagy? - kérdezte Lando, de még nem indultunk el.

- Nem. - ingattam meg a fejem, majd az ablaknak döntöttem azt.

- Egy ölelést? - kérdezte, de válaszul csak egy újabb fejrázást kapott. - Tay.

- Haza viszel kérlek? - néztem rá könnyes szemekkel.

- Persze. - bólintott.

- Sajnálom.

- Mit? - kérdezte értetlenül.

- Hogy ütögettelek.

- Ugyan már, meg se éreztem. - legyintett. - Viszont a címed beírod?

- Uhumm. - dünnyögtem, miközben elvettem tőle a telefonját.

- Lehet sokáig fog tartani, mert ilyenkor elég nagy dugók szoktak lenni, főleg pénteken.

- Nem tartalak fel ezzel?

- Nem. - pillantott rám mosolyogva, majd visszanézett az útra.

- Biztos?

- Igen.

- Oké. - sóhajtottam.

- Amúgy ki volt a tag? Már nem azért, de elég gyász képe volt. - mondta, mire halványan elmosolyodtam.

- Chris. Vele bunyóztam még anno. Tudod, aki csak apu miatt van itt.

- Vele? De hát csórikámra ránézek és rendesen a szívroham kerülget, mert jön egy kisebb fajta szél és felkapja aztán helloszia neki. Olyan, mintha most lopták volna a nádasból a tagot. - fintorgott, mire elnevettem magam.

- Te jó ég! Ezt mégis honnan szedted? - utaltam a szövegre.

- Nem tudom csak úgy jött. Szerinted miért van mindig mellettem Charlotte interjúk alatt?

- Kész vagyok. - nevettem még mindig.

- De most komolyan. - kezdte diplomatikus hangsúllyal, amiért érdeklődve pillantottam rá, miközben ő az utat figyelte. - Ha van nála egy esernyő és hirtelen jön egy széllöket akkor ő Mary Poppins?

- Neeee. - tettem a kezemet a számra, hogy csillapítsam a nevetésem. - Nem bírom. - mondtam és szinte már a könnyem is kifolyt.

- Jó befejeztem. - nevetett ő is.