𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐂 𝐈 𝐍 𝐂 𝐔 𝐄 𝐍 𝐓 𝐀 𝐘 𝐓 𝐑 𝐄 𝐒 - 𝐆𝐫𝐮𝐦𝐩𝐲 𝐦𝐨𝐫𝐧𝐢𝐧𝐠

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐉𝐮́𝐥𝐢𝐮𝐬 9. 𝐖𝐚𝐥𝐞𝐬

- Jó reggelt Mr. Hall, Patrick - javítottam magam azonnal.

- Jó reggelt. - nevetett. - Reggelit?

- Jöhet. - bólintottam ásítva.

- Taylor még alszik? - kérdezte.

- Igen, elég későn mentünk aludni, mert filmet néztünk szóval nem csodálom.

- Akkor egy ideig még ne is számítsunk rá, igaz?

- Ne. - ingattam meg a fejem.

- Tudod amióta itt vagy. - kezdte halkan. - Azóta más. Sokkal nyugodtabb és többet is pihen. Sokat jelentesz neki, ugye tudod? - kérdezte, mire csak bólintottam. - Emlékszem, hogy amikor ugyan ez volt a helyzet az anyukájával akkor nem beszélt róla senkinek. Semmit és utána sem. De most, most, hogy itt vagy vele teljesen más. Veled olyan más, nyílt. Miután meghalt az anyukája ö tartotta itthon a frontot és bennünk a lelket. Azt hiszem mondhatom, hogy nélküle valószínűleg még mindig ugyan abban a ruhában ülnék itt. - nevette el magát idegesen. - Bármit képes kibírni és elviselni, mert hihetetlen erős, de az hogy most itt vagy neki Lando. Én csak megköszönni tudom, mert így teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs egyedül. Vigyázz rá, jó? - kérte a szemembe nézve.

- Minden áron. - bólintottam beleegyezően.

- Köszönöm. - nézett rám hálásan.

- Ezen nincs mit. - mondtam. - De tudja, nem csak Taylor ilyen erős, hanem az egész családjuk, mert nap, mint nap látom, hogy ön és Andy is mosolyognak minden rossz dolog ellenére és ez csak elképesztő. Mindannyian nagyon erősek.

- Jó gyerek vagy te Lando. - mosolygott. - De tegezz könyörgöm, mert ha magázol még vagy 10 évvel idősebbnek érzem magam.

- Ahh öhmm sajnálom csak nehéz megszokni. - mondtam zavartan. Válaszul csak legyintett, majd bele ivott a kávéjába. - Kérdezhetek valamit?

- Csak nyugodtan.

- Korai lenne Tayt bemutatni a szüleimnek? Mármint a következő héten ugye Silvertoneban lesz futam és arra gondoltam, hogy megismerhetné őket, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt mondjuk ő is annyira díjazná.

- Szerintem oda lenne érte. Lehet, hogy félne ettől az egésztől elsőre, de szerintem tetszene neki. - mondta biztatóan.

- Rendben. - bólintottam.

- Jó reggelt! - lépett a konyhába ásítva Tay percekkel később.

- Jó reggelt! - köszöntünk szinkronban az apjával.

- Mi újság? - ült le mellém.

- Nincs semmi nagyon, beszélgettünk Landoval. - rántott vállat az apja.

- Mhmm. - mondta válaszul, majd ásított egyet és utána az asztalra könyökölve hajtotta a fejét a tenyerébe.

- Fáradt vagy még? - kérdeztem.

- Nope. - motyogta, de nem igazán ez látszott rajta.

- Akkor nem bánod, ha elviszem a kocsid melóba, igaz? - heccelt vele Patrick.

- Nope. - vágta rá szinte csukott szemekkel. - Várj, mi biztos, hogy nem. - nézett az apjára pár pillanattal később. Ezen mind a ketten elnevettük magunkat. - Szép sütik vagytok. - dünnyögte.