𝐓𝐡𝐞 𝐜𝐮𝐫𝐞 𝐟𝐨𝐫 𝐦𝐞 𝐢𝐬 𝐘𝐨𝐮 /𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬/

𝐂 𝐈 𝐍 𝐂 𝐔 𝐄 𝐍 𝐓 𝐀 - 𝐍𝐞𝐞𝐝 𝐭𝐡𝐢𝐬

𝐋𝐀𝐍𝐃𝐎 𝐍𝐎𝐑𝐑𝐈𝐒

𝐉𝐮́𝐥𝐢𝐮𝐬 5. 𝐖𝐚𝐥𝐞𝐬

" - Borzalmasak vagytok. - nevetett.

- Látod? Mondtam már, hogy mindenki imád miket így hívni. - fordultam Max felé.

- Igazad van. Mostantól Borzalmas Max leszek, te meg Borzalmas Rómeó és mi így leszünk Borzalmasék. - bólogatott.

- Nem bírom. - vihogtam velük együtt.

- Borzalmasék. - csapkodta a lábát Andy.

- Jó nyugi. Inkább azt nézzük, hogy Taylor mindjárt lecsapja csóri nőt. -bökött az ablak felé Max.

- Uhhf. - mondta halkan Andy ls meg tudom érteni miért. Tay elég idegesen magyarázott valamit a dokinak, aki csak tűrte ezt és bólogatott. "

§§§

Pillantok alatt komolyodtam el és néztem, ahogy magyaráz.

- Azt hiszem nem lettek jók a reggeli eredmények. - mondta Andy, mire rá kaptam a tekintetem, majd nem sokkal később újra Taylort néztem, aki a hajába túrva rázta a fejét, viszont az arc kifejezését már nem láttam, mert háttal volt nekem.

- Kimegyek. - mondtam pár perccel később és a válaszukat meg sem várva indultam ki.

- Akkor is erősebb kell neki. - mondta a doki.

- De nem fogja bírni a szervezete. Már ez is kikészíti. Ha nem látta volna a haja csomókban hullik ki, alig 6 kemo után. Nem hiszem el, hogy nincs más megoldás! - mondta idegesen. Ezt a pillanatot választottam arra, hogy közelebb lépjek hozzájuk és Taylor mögé lépve tettem a kezem a derekára.

- Azt hiszem hagyok nektek egy kis időt, de nem sokára vissza jövök. Sajnálom Taylor, de ez a helyzet. Muszáj. - mondta szomorúan a doktor, majd végig simított Tay vállán és ellépett mellőlünk.

- Mi történt? - kérdeztem halkan.

- Semmi jó. - nevette el magát idegesen.

- Tay. - húztam őt közelebb magamhoz.

- Rosszabb Lando. Sokkal rosszabbak az eredményei, mint szombaton. - mondta megfordulva a kezeim közt. Kék szemei könnyekben úsztak és sötét karikák húzódtak alatta.

- De ez nem jelenti azt, hogy ne tudná legyőzni.

- Nagyobb dózisban akarják neki adni a kezelést és én nem tudom. Már ez is, ezek után is rosszul volt. Nem tudom, hogy erre hogy reagálna.

- Nem lesz baj. - mondtam tagoltan. - Nem lesz semmi baj. - motyogtam. Egy puszit nyomtam a homlokára, majd szorosan köré fontam a karjaim és az államat a feje tetején támasztottam meg. Éreztem, ahogy elengedni magát és nekem dől.

- Sajnálom.

- Mit? - ráncoltam a szemöldököm.

- Hogy így kiakadtam. - dünnyögte a mellkasomba.