A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

3

Út közben David hazavitt engem, Anne édesanyját pedig elvitte kihallgatásra.
Ahogy beértem a házba, megpillantottam anyát, akit a fejét fogva ül az asztalnál. Érkezésemre felkapta a fejét.
-Csak, hogy itthon vagy! -sóhajtott megkönnyebbülten, majd felállt és levette a vállamról a táskát.
-Anya, semmi baj nem történt velem. -nyugtattam meg, mivel még mindig látszott rajta, hogy az események hatása alatt van.
-Ki akarlak íratni az iskolából. -ült vissza a székre, én pedig helyet foglaltam vele szembe.
-Ne csináld!
-Akár... Akár veled is megtörténhetett volna! -kezdett el pánikolni.
-Szerintem okkal történt pont vele.
-Olyan lány volt?
-Nem, de... de szerintem nem gyilkolta meg senki találomra. Anya, ne csináld még van egy pár hónap iskola. -könyörögtem neki. Mély csend uralkodott a helyiségen.
-Csak akkor, ha mindenhova Henryvel mész, egy percre se vállsz el tőle! -mondta pár perc után. Hevesen bólogattam, és hátra se nézve bementem a szobámba.
Nem terveztem nekiállni a háziknak, csak bekulcsoltam a szobám ajtaját, a telefonomat az asztalra tettem, s ledobtam magam az ágyra. Szeretem anyát, és megértem, hogy aggódik, de nem szeretném végighallgatni a pszichológusi beszédjét.
Ma először volt időm átgondolni, hogy mi is történt. Gyilkosság. A közvetlen közelünkben. Egy ártatlan lány vesztette életét. Vagyis, valószínűleg ártatlan volt.
Gondolatmenetemből a telefon rezgése szakított ki. Nem volt kedvem utána menni, ezért csak tovább feküdtem.
Újból rezgett, de mindig csak egyet, ebből kifolyólag azt gondoltam, hogy biztos csak valami hülye játék értesítése. Harmadik rezgésnél felálltam, de csak lenémítani készültem a készüléket. Amikor bekapcsoltam a készüléket, a képernyőn egy ismeretlen szám villant fel. Rámentem, és észrevettem, hogy több üzenetet is küldött.
"David Black nyomozó vagyok, amint tud hívjon fel! "
"Minnél hamarabb! "
"MOST! "
Ijesztő ez a csávó. Igen, ez volt az első gondolatom. Inkább felhívtam, nehogy tovább zaklasson.
-Azt hittem soha nem hív már fel. -motyogta a telefonba.
-Magának is szép jó napot nyomozó úr! -sóhajtottam- Honnan tudta meg a számom?
-Még mindig nyomozó vagyok. -mondta lesajnálóan.
-Nagyszerű, azt hittem végeztünk.
-Maga az egyetlen, aki a semmitől többet tud. Kénytelen vagyok dolgozni magával, amíg többet nem tudok.
Hallgattam. Fel se fogtam őszintén mire válalkoztam.
-Mindegy, most nem ez a lényeg. Be kellene jönnie az irodába minnél hamarabb. Küldöm a címet. -azzal ki is nyomta a telefont, meg se várva a válaszomat.

-Kihallgattuk az édesanyát. -sóhajtott David.
-Ha jól gondolom nem sokat segített.
-Ó, dehogyis nem. Egyre bonyolultabb ez az ügy. És magához kapcsolódik egy nagy része.
-Hozzám? -kérdeztem vissza döbbenten.
-Igen. De mondom is mi történt. Út közben aludt egyet, ami hatására kijózanodott. Amikor beértünk az őrsre elkezdte gyászolni a lányát, sírt meg minden. -magyarázta unottan a nyomozó, majd rám mutatott -Sok mindent mondott ami teljesen értelmetlen. De tudja mi a legérdekesebb?
-Ne kíméljen. -mondtam feszülten.
-A lány nem is volt olyan ártatlan, mint gondolná. -jelentette ki szinte diadalmasan.
-Ezt meg hogy érti?
-Nos, kezdjük a legelején. Ms. Anson az utóbbi időben észrevette, hogy a lány drogozik, ezenkívül nyíltan lezbikus is volt.
-Tessék? Maga viccel vele? -kérdeztem döbbenten.
-Ne mondja, hogy elítéli a melegeket. Ezt pont nem nézem ki egy ilyen tinilányból, mint maga.
-Dehogyis, félreért! -tiltakoztam egyből. Inkább a drogos része sokkolt.
-A mai világban már minden harmadik fiatal drogozik. Inkább mondok mást, amin megkellene lepődjön.
Lélegzetvisszafolytva vártam, hogy mondja ki végre David a nagy igazságot.
-Az áldozat anyja önt hibáztatja Anne Anson haláláért, és követeli, hogy tartóztassuk le.