13

341 19 1
                                    

Újra a csini autóban ültem, na de milyen áron? Egész úton faggattam Davidet, de hallgatott. Még azért se szólt rám, hogy csattoljam be az övem.
-Könyörgöm, szólaljon már meg! Ha akkora veszélyben vagyok, jogom van tudni a részleteket!
-Lehet túloztam, de tényleg veszélyben van.
Tátott szájjal néztem rá.
-Akkor most meghalok, vagy nem?
-Amint beértünk, elmagyarázom.

Lócitromot nem magyarázott, csak kezembe nyomott egy papírlapot.
-Olvassa!
Nem túl okos ötlet piszkálni a kislányt, se a szomszédokat, se senki mást. Láttátok, hogy mi lett szegény Eva Anson sorsa. A többi se kivétel.
Ez állt a lapon, ami rám kissé kódnyelvként hatott. Milyen kislányt piszkálnak? De hamar összeállt a kép. Ez az illető mindenkit szépen ki fog nyírni, aki segíti az ügyet.
-Természetesen, nem ez az első esett, hogy a gyilkos figyel, és minden tanút megkísérel ölni. Otthon kell maradni, huszonnégyből huszonnégyet rendőrökkel fog tölteni.
-Na velem ne vicceljen! Nekem iskolába kell járnom!
Múltbéli énem most szid rendesen.
-Ha minden jól megy, hamar vége az ügynek. Már van egy gyanúsítottunk.
-És mégis ki? - tettem karba a kezem.
-Nem mondhatom el. Amúgy is túl sokat tud.
-Még valami papírt is aláírtam, szóval ennyi igazán kijár nekem!
Be kell valljam, ekkoriban tényleg elviselhetetlenül hisztis voltam. David helyében már rég lepuffantottam volna magam.
-Az áldozat legidősebb testvére pár hónappal ezelőtt hamis papírokkal hazajött - mondta csendesen David, ennyire hallkan életembe nem hallottam beszélni. - Elment a maguk igazgatójához, és a testvéréről érdeklődött.
-Tehát gyanusítják. Milyen alapon? Van inditék? És eddig erről miért nem tudtak?
-Mivel a lángész igazgatójuk elfelejtette megemlíteni, és a hamis adatok miatt nem volt honnan kitaláljuk. És egyenlőre nincs inditék, először ki kell hallgatni.
-Megvan?
-Nincs. De meglesz.
Evvel megérkeztünk a házam elé. Egy pillanatra megfeledkeztem magamról, és elfelejtettem kiszálni.
-Megértem, hogy stresszes és fél - fordult felém David, levéve a napszemüvegét. Ez teljesen kizökkentett, és én is felé fordultam. Azok a szemek...
-De hallgatnia kell ránk. Megvédjük. Nem maga az első, aki ilyen helyzetbe került.
Biztonságban éreztem magam mellette. Nme akartam kiszállni az autóból. Egy ideig egymás szemébe néztünk. Meglepett, ugyanis ő se vette le rólam a tekintetét.
A meghitt pillanatunkból egy ádász ablakkopogtatás szakított ki. Hátrafordulva láttam, hogy anyám veri az ablakot.
David átnyúlt rajtam, és lehúzta az ablakot. A karjával a csombomhoz ért, amitől én szerintem elolvadtam volna, ha nem lettem volna túlságosan elfoglalva az őrjöngő édesanyámmal.
-Kedves nyomozó úr, azonnal magyarázza meg, hogy mit tesznek a lányommal!
Szinte eggyé lettem az üléssel, annyira megszégyeltem magam.
-Megvédjük - jelentette ki halál nyugodtan David.
-Igen? Akkor most szépen bejön, és egy kávé mellett megmagyarázza, mi folyik itt!
David feltette a napszemüvegét, és kiszállt az autóból. Elindultak ketten a ház felé. Ekkor realizáltam, hogy eléggé megfeletkeztek rólam. De legalább hozzámért.

A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now