A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

14

David természetesen nem mondott el mindet anyámnak, de a nagy részét sajnos igen. Anyu könnyes szemmel hallgatta végig.
-Istenem - suttogta maga elé.
-Meg fogjuk védeni - mondta David őszintén. Ennyire őszintének életembe nem hallottam.
-Köszönöm.
-Azt hiszem jobb lenne, ha lepihenne kicsit. Beszédem van a lányával.
Anya csak bólintott, elköszönt a nyomozótól, és felment a szobába.
-A saját házába elküldeni az embert, igen érdekes - szúrtam oda neki.
-Ki volt az a férfi az apjáéknál? - hagyta figyelmen kívül a gúnyolódásom.
Elvigyorodtam.
-Nicsak, talán nem féltékeny?
Visszagondolva, úgy viselkedtem, mint aki részeg.
-Komolyan kérdezem. Ismerős az arca, és nem hiszem, hogy jó helyről.
-Ő a mostohatestvérem, és gyógyszerészeti egyetemre jár, tehát kétlem, hogy nagy gengszter lenne.
-Neve? - hagyott megint figyelmen kívül David.
-Simon Neumann. Maguk, nyomozók, mindenkit bűnözőnek látnak.
-Nem, de lassan már minden ember az. Amúgy, helyes volt a feltevésem. Szintén drogbiznisz. Csak nincs elég bizonyíték ellene, meg ezzel az üggyel nem isnmi foglalkoztunk. Elég erőszakos ember.
Tátva maradt a szám.
-Kizárt, hogy ugyanarról beszélünk.
-Fogadni szeretne?
Ezt kapjátok ki: mosolygott!
-Nem - jelentettem ki búsan. - Apámnak szólt róla?
-Nem, mert eddig nem voltam benne biztos, hogy ő az. De nem is fogok. Felnőtt ember, nem áll szándékomba beárulni.
-Lehet egy kérdésem? - támadt hirtelen egy ötletem.
-Már volt.
-Kérem!
David felvont szemöldökkel nézett rám.
-Nem garantálom, hogy kap rá választ, és gyorsan, mert mennem kell.
-Szabad ennyire beavatni valakit a nyomozásba? Ha nem, miért tette?
David egy pillanatig nézett, amitől látványosan megváltozott az arcom színe.
-Nem, nem szabad, de túlságosan megörültem annak, hogy van információja. A többi magától jött. Ezenkívül lett volna egy feladata, mégpedig beszélni Eva Ansonnal, jobban mondva kihallgatni, de ez meghíusult.
Nem épp egy kielégítő válasz.
-És most ezért üldöznek? Mert segítettem?
-Nem tudom miért kapcsolódik ennyire ez magához, de hamarosan kiderítjük.

Megkértem Henryt, hogy aludjon nálam, és elmondtam neki a fejleményeket.
-Akkor most a mostohatesóddal kollégák vagyunk? - csillant fel a szeme.
-Igen - mondtam, mert erre eddig nem is gondoltam. - De hé, nem ez a lényeg.
-Jó igaz, a lényeg az, hogy hozzáért a combodhoz.
Sóhajtottam.
-Úgy érzem, hogy nem fogtam fel ennek a súlyát.
-Annak, hogy hozzádért?
-Nem, te barom! Az egész ügynek - fogtam a fejem.
-Addig a jó - karolt át. - Tudod, hogy pont leszarom, mi lesz a jövőben, de most érdekel. Vajon hány mini David fog ebbe a házba szaladgálni?
-Csak helyes, ennyi.
-Tudom, tudom - vigyorgott. - Megyek kajálni - sétált ki a szobámból, otthagyva a gondolataimmal.

Két nappal később, hír hiányában, ráírtam Davidre. Életembe nem gondoltam volna, hogy megteszem.
Én:Kihallgatták?
Csörög a telefon.
-Tanulja meg, hogy ilyeneket nem írunk. És telefonon se fogjuk megbeszélni. Nem mehetek magáért, az feltűnő, de az egyik emberem elhozza! - evvel lecsapta a telefont.

Azt éppenséggel elfelejtette mondani, hogy a SAJÁT OTTHONÁBA rendel. Feltűnt, hogy nem az iroda fele kocsikázunk, de mikor betért a rendőr a GAZDAG negyedbe, majdnem rosszul lettem. Jó, ez nem olyan dúsgazdag negyed, de itt élnek az átlagtól tehetősebb emberek. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó a nyomozói fizetés.
Amikor kiszálltam, David fogadott. Stílusosan letoltam a napszemüvegem, és megjátszott unottsággal néztem rá.
-Azért hívott ide, hogy villoghasson?
Elmosolyodott. Igen, engem is meglepett.
-Ne tegye a naiv kislányt. Jöjjön be! -avval kinyitotta előttem az ajtót.
Kívül se volt semmi a ház, na de belül... Vagány volt meg minden, de amin inkább megakadt a szemem az a túlságos rend. Nem tudom, hogy ez David műve, vagy van bejárónője, de ha van, akkor kellene a száma. Híresen rendetlen vagyok, de a legminimalisabb porszemtől is kikészülök.
-Üljön le!
Aztamindenit.
-Kér valamit inni?
-Hm? Ja, nem, köszönöm - mondtam, miközben próbáltam feldolgozni a látottakat.
Ekkor, a hátam mögül, a semmiből megszólalt egy hang:
-Jó reggelt!
Hátrafordulva, a lépcső tetején, egy gyönyörű, fekete hajú nőt pillantottam meg, aki meglepetten nézett ránk, mintha csak rajtakapott volna.