A harmadik terem (1.rész) [BEFEJEZETT]

24

Henry sokkal borzalmasabb állapotban volt, mint én, ami természetes, ezért próbáltam mutatni, hogy optimista vagyok.
Bengedett, leült, és a térdére könyökölve fejét az arcába temette. Hallgatott.
Érdekelt, hogy mi is történt valójában, de nem voltam benne biztos, hogy szívesen beszél róla.
-Elmondta a vallomásom? - kérdezte a lehető legmegviseltebb hangon.
-Nem, de nem is kellett ahhoz, hogy tudjam, hogy semmit nem tettél.
Felnyögött, majd felállt, és elkezdett járkálni az ebédlőbe.
-Bárcsak így lenne.
-Henry, miről beszélsz? - kérdeztem félve.
-A gyilkossághoz semmi közöm - szögezte le. - De igen, megfenyegettem.
-Miért?
-Amikor vittem neki drogot, a teledon a kezébe volt és láttam a gallériáját. Ez megijesztett. Nem volt időm reagálni, mert bezárta az ajtót. Következő alkalommal, amit a szomszéd is látott megmondtam neki, hogy szerintem beteg amit csinál, és bármi komolyabbat tesz, neki annyi.
Sokkolva néztem rá.
-Nem érte meg.
-Kölyök - szólt idegesen - egy pszichopata. Milliárd mentális betegsége van.
-Te tudtad?
Erre megállt, és szembenézett velem.
-Már megbocsáss, de néha csak egy percig kell figyelni az emberre, és mindent megtudsz róla. Evvel csak az a gond, hogy senki nem figyel senkire.
Hallgattam, mert tudtam, hogy teljes mértékben igaza van.
-Sajnálom. De nem kellett volna.
-Érted embert is ölök ha kell.
Gyorsan felálltam, és a szájára tapasztottam a kezem.
-Normális vagy? Figyelnek, és most nem vagy abban a helyzetben, hogy ilyet mondj.
Elvettem a kezem, mire megviselt mosolyt villantott.
-Nézz szembe az igazsággal. Ha nem találják meg az igazi gyilkost, engem csuknak le, csak hogy mereszhessék a seggüket, mint aki jól végezte a dolgát.
Életembe nem láttam ilyen pesszimistának. Úgy éreztem, megszakad a szívem.
-Ne mondj ilyet. Minden jó lesz. Süssek neked muffint?
-Légyszi - mondta, mintha ez lenne a problémái megoldása.

Anya jött értem, ugyanis már fél egy volt. Az autóban megnéztem a telefonomat, ami eddig némítva volt, és két nemfogadott hívásom volt. Az egyik Davidtől, a másik Simontól.

Másnap először Simont hívtam vissza. Nem kérdezte, hogy miért nem vettem fel, csak szerette volna tudni, hogy jövőhéten megyek-e apához, mert ő ott tölti az egész hetet. Mondtam, hogy valószínűleg hétvégén benézek.
Ezután Davidet hívtam vissza.
-Megnyugodtál?
-Nem fogok, amíg meg nem lesz a gyilkos.
Erre csak sóhajtot.
-Van egy olyan érzésem, hogy az még arrébb van.
-Amúgy, miért hívtál tegnap? -kérdeztem.
Egy pillanatig nem válaszolt, végül, mint aki erőt vett magán, megszólalt.
-Csak tudni akartam, hogy jól vagy-e.
Kissé meglepődtem, de hamar rájöttem, hogy ez valószínűleg a színjáték része.
-Hát, most van más, akinek az állapotáért jobban aggódok - mondtam, mert egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Henry szenvedését.
-Megértem.
Ezután gyorsan lerázott, mondván, hogy más dolga is van.
Letettem a telefont, és egy kicsit magamba merültem. Ekkor jöttem rá, hogy két hét múlva ballagok, és utána nemsokkal érettségi.
Viszont már kezdtem sejteni, hogy milyen utat választok a jövőben.